Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 2. szám - RECENZIÓK - Süttő Szilárd: Kiss Gergely: Királyi egyházak a középkori Magyarországon
142 Egyháztörténeti Szemle XVI/2 (2015) műveket már kevésbé. Aligha kockáztatott volna sokat a szerző, ha mindenkit meghív egy sörre, aki a lábjegyzetekben lappangó rejtvényeit egytől-egyig fejből megoldja. *** Összefoglalásképp megállapítható, hogy a mű egy eddig önmagában és önmagáért nem túlságosan sokat kutatott téma összefoglalása, nagyobb igénnyel a célkitűzésben, mint a megvalósításban. A forrásközeliség nagyfokú hiányából adódó ingatag dokumentáltsága, némi benne megnyilvánuló fogalmi zavar és következetlenség, valamint a kivitelezésében sokhelyütt kiütköző negligencia nem fogják elősegíteni, hogy a további kutatás szolid alapjává váljon. (ism.: Silttő Szilárd) is, de ezt most hagyjuk). A kettő, tehát a két Anjou-koros kiadvány közül az utóbbi itt azért tűnik valószínűbbnek, mert az előbbit a szerző „AOkmt’’ rövidítéssel felvette a források közé (157. p.). Jelen esetben (111. p. 655. jegyz.) a következő áll a jegyzetben: ,AO II. 89.”. Ez tehát két sorozatra, és összesen négy konkrét forrásra utalhat, mivel a szerző - mint ez a Bártfai Szabó-féle regeszta ügyéből kiviláglik, ld. feljebb (3. jegyz.) - az oldalszámot és.a köteten belüli sorszámot önkényesen variálja, anélkül, hogy erre bármiképp utalna. A meghökkentő - ha az eddigiek után még egyáltalán annak lehet nevezni - az, hogy itt a négyből egyik lehetőség sem jön be, mert, mint az némi utánanézés után kiderül, az Anjou-kori okmánytár II. kötetének (szerk.: Nagy Imre. Bp., 1881.) 86-87. oldalain lévő 81. számú oklevélkivonatról, illetőleg az Anjou-kori oklevéltár VII. kötetének (szerk.: Blazovich László - Géczi Lajos. Bp.-Szeged, 1991.) 225. oldalán található 481. számú regesztáról van szó. - Sokan nem lehetnek, akik számára világos, hogy mindebből hogyan jött ki az ,AO II. 89.”.
