Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 2. szám - BESZÁMOLÓK - Csécsei Gábor - Illés Kornélia - Kovács István: Pálosaink, a fehér barátok. Pécs, 2015. február 5.
Beszámoló Pálosaink, a fehér barátok Pécs, 2015. február 5. A Pálosaink, a fehér barátok című kiállításhoz csatlakozó tudományos konferencia a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Egyháztörténeti Kutatóközpontja, a Magyar Pálos Rend és az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) szervezésében valósult meg. A tanácskozásnak a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara adott otthont. A szimpózium megnyitóján Fedeles Tamás, a PTE Egyháztörténeti Kutatóközpontjának vezetője köszöntötte a megjelenteket. Ismertette a konferencia létrejöttének körülményeit, amelynek financiális hátterét a Magyar Pálos Rend biztosította, hangsúlyozta a pálos hagyaték fontosságát, amelynek ápolása, feltárása, közkinccsé tétele fontos feladat. P. Csóka János OSPPE a Magyar Pálos Rend tartományi elöljárója felhívta a figyelmet a kettős évfordulóra: 80 éve indult újra a rend élete Magyarországon, valamint 25 éve a rendszerváltás után kezdődött el ismét a szerzetesi élet hazánkban. Ezt követően Fischer Ferenc professzor, a PTE BTK dékánja üdvözölte röviden a megjelenteket, majd pedig Káldos János, az OSZK főigazgatóhelyettese vette át a szót. A megnyitó beszédek sorát Sarbak Gábor, az MTA OSZK Res Libraria Hungáriáé, Fragmentum Codicum Kutatócsoport főmunkatársa, a konferencia fő szervezője, a pálos rend történetének elkötelezett kutatója, valamint a kiállítás egyik kurátora zárta. A délelőtti szekció F. RoMHÁNYi Beatrix (tanszékvezető egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem,) Hermitae, monachi, frates. Szempontok a Pálos Rend középkori történetéhez című előadásával vette kezdetét. Mondandóját Gyöngyösi Gergely Vitae Fratrumának a pálosok eredetére vonatkozó forrásainak elemzésével indította. Említette a pálos közösségek korai történetére vonatkozó eredeti oklevelek csekély számát, kiemelve, hogy az első pálosokat említő írott kútfő 1221-ből származik. Ezt követően a pálosok szerzetesrendeken belüli helyéről, illetve az európai remeterendekről adott átfogó képet. Kitért a 13. században alapított új szerzetesi közösségek jelentőségére, eredetére. Előadásának utolsó harmadában a magyarországi remeteközösségekre fókuszált a korunkra maradt források elemzésének segítségével. Konklúziójában arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyarországi remeteségek megjelenése teljességgel az európai folyamatokhoz illeszkedett, így ezekkel kapcsolatban nem beszélhetünk megkésettségről, továbbá hangsúlyozta, hogy sem az Ágoston-rendi remetéket, sem pedig a pálosokat a 14. század végétől nem tekinthetjük remeterendeknek, sokkal inkább „pszeudo-koldulórendként” működtek. Benkő Elek (igazgató, MTA BTK Régészeti Intézet) A Szentkereszt remetéinek korai kolostorai a Pilisben címmel megtartott előadását egy, a Pilist ábrázoló fotóval indította. Felvázolta a királyi kolostoralapítások, továbbá a Pilis pálos közösségei létrejöttének körülményeit. A pilis- szentléleki pálos szerzetesház rekonstruált alaprajzán szemléltetve arra hívta fel a figyelmet, hogy e kolostorok beosztása rendkívül közeli analógiáját nyújtják az Árpádok udvarházainak régészeti feltárások segítségével elkészített alaprajzai. Az előadó új és felettébb figyelemreméltó
