Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Debreceni Péter: Kereszténydemokrácia és sajtó a II. Lengyel Köztársaságban
Kereszténydemokrácia és sajtó a II. Lengyel Köztársaságban 83 sajtótörténetének egyik legnagyobb afférját okozva. Korfanty (és a mögötte álló sziléziai ipari-arisztokrata elit101) ugyanis a szerkesztő-csoport tudomásán kívül vásárolta fel az orgánumot, majd hamarosan 24 szerkesztőségi tag visszavonulót fújt, míg a Varsói Újságírók Szindikátusa és az Újságírók Szindikátusának Kongresszusa elítélte a tulajdonos-váltást, a kiadók bojkottját elrendelve. A helyzet mintegy fél év múlva, 1925. március 2-án oldódott meg, amikor Korfanty egy kibocsátott nyilatkozatában elismerte, hogy a lap munkatársainak joguk van kártérítés követeléséhez. A lap helyzetében a továbbiakban sem következett be stabilitás, a májusi fordulatot követően a kiadó elvált a nyomdától, Korfantyt éles támadások érték, hamarosan át is engedte a lapot más chadecja-körökhöz kapcsolódó politikusoknak. A Rzeczpospolita szerkesztője 1928 nyarától Zygmunt Kaczynski atya102 * * lett, majd a lap - a katolikus szálat erősítvén - 1930-tól a Dom Prasy Katolickiej („Katolikus Sajtó Háza”) kiadóvállalat kezébe került.103 Külföldön Párizsban, Londonban, Bécsben és Gdanskban rendelkeztek tudósítóval. A kezdeti gyors és sikeres kibontakozásban szerepet játszott, hogy a sziléziai térségben a Polonianak nem kellett számottevő konkurenciával megküzdenie.10“» 1927-ben a lapot kiadó részvénytársaságnak (mely tagjai elsősorban Korfanty közeli hozzátartozói voltak105) tőkéjét felemelték, így' 1928-tól magasabb színvonalon tudták megjelentetni. További mellékleteket nyomtattak a laphoz, például a biztosítja a szükséges anyagi kondíciókat, 120 ezer pedig már nyereséges vállalkozássá teszi azt. Paczkowski, 1980. 41. p. A lap anyagi veszteségeit a többszöri felfüggesztések, elkobzások, valamint a csökkenő példányszám miatti pénzügyi kiesések tovább súlyosbították. 1923-ban Dubanowicz csoportja kilépett a Rzeczpospolita mögül, így' a ny'omda és a kiadó (részvénytársaság) teljesen Paderewski kezébe került. A korábbi miniszterelnök-művész anyagi helyezte 1924 tavaszán vált bizonytalanná, ezért a lap továbbadása mellett döntött. 101 A tényleges felvásároláshoz szükséges pénzt Paczkowski teljes sajtókorszakra vonatkozó munkája szerint a sziléziai Bány'ász-Kohász Iparos Szervezet adta. Paczkowski, 1980.42. p. 102 Kaczynski 1930-1939 között a Katolikus Sajtóügynökség (KAP) igazgatója volt. ‘»a Paczkowski, 1983.114-115. p. io“t Dlugajczyk, 1990.63-69. p. ■°s Korfanty mellett felesége, bátyja, sógora és néhány helyi (katowicei) pap, politikus volt a vállalkozás tagja. Maga a nyomda ekkor már több mint 100 embert foglalkoztatott, a korszak végén lezajlott modernizációnak betudhatóan már 170-180 főre teszik az alkalmazottak számát. Paczkowski szerint a vállalat az utolsó években pénzforgalma alapján az egyik legjelentősebb kiadóvá vált, lapjainak (ebbe beleértve a ,,Polonia”-t) Szilézia és Zagl^bie régióiban, Dél-, ill. Délnyugat-Lengyelországban és a Kielce környéki részeken volt jelentős lefedettsége, de határon túlra, főleg Csehszlovákiába is eljutottak termékei. PACZKOWSKI, 1980. 121., 191. p. Dlugajczyk adatai szerint 1930-ban a vállalat 69 embert foglalkoztatott, melyből 15-16 fő dolgozott állandóként a Polonia számára. Dlugajczyk, 1990.123. p.
