Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Debreceni Péter: Kereszténydemokrácia és sajtó a II. Lengyel Köztársaságban

66

Egyháztörténeti Szemle XVI/2 (2015)

A kereszténydemokrata irányzatra súlyos csapást mért a „szanációs” hatalomátvétel, a párt tagsága megosztottá vált, egy részük az új rendszer mögé sorakozott, a többség ellenzéki pozíciót foglalt el és több, a rendszerrel szembehelyezkedő csoportosulás, politikai együttműködés(ek) aktív tagjává válva politizált tovább.20 A tagságot az Egyházhoz való viszony tovább dezintegrálta (annak politikai viszonyai is megváltoztak 1926 májusa után), továbbá szintén komoly problémát jelentett a tényleges tekintéllyel rendelkező politikai vezető személyének hiánya.21 A pilsudskista-rezsimmel szemben kétfrontos harc bontakozott ki, egyrészt hivatalos fórumon vállalták a küzdelmet, másrészt a kulisszák mögött is felléptek. A szanációs ellenlépés sem maradt el, a rendszer nyíltan, sajtójukat bevetve, propagandisztikusan, magas állami kormányhivatalnokkal hajtották végre Korfanty-ellenes akcióikat, mely a sziléziai régió kétpólusúvá válását eredményezte: az erősödő és fokozatosan kiépülő kormányzati rendszer küzdelme a másik erős irányzat, a keresztény- demokrata „chadecja” ellen irányult.22

A belső ellentétek a következő években még súlyosabbá váltak, egyes szervezetek a kapcsolatot is megszakították egymással (Például Varsó és a sziléziai csoport 1927 végén.23). Ezt szimbolizálta, hogy a PSChD legerősebb bázisa, a Korfantyhoz erősen kötődő sziléziai terület például különálló szervezetként működött 1927 decembere és 1930. október 1. között.24 * A viszony a korábbi, pártpolitikai szinten együttműködő partnerrel az „endecja”-val is megromlott, bizonyos régiókban komoly konkurencia harc bontakozott ki, mely mindkét irányzat támogatottságára károsan hatott (Az NPR 1927 végén visszautasította az együttműködést Korfantyékkal.25). 1928-ban a PSChD irányt váltva, a centrumhoz orientálódva, együttműködést kötött a korábbi kormány-koalíciós

20 1928-tól figyelhető meg az irányváltás a kereszténydemokratáknál, akik a jobboldalról a centrumot jelentő pártok közé sorakoztak fel. Lachendro, 2006. 129. p. Egyes történészek, mint pl. a korszakbeli krakkói politikai sajtót feldolgozó Czeslaw Brzoza munkájában az 1926 előtti sajtótörténeti részre vonatkozó fejezetében is a centrumirányrzatok közé sorolta a „chadecja”-t. Brzoza, Czeslaw: Polityczna prasa krakowska 1918-1939. Krakow, 1990. (továbbiakban: BRZOZA, 1990.) 57. skk. p.

21 Majchrowski, 1984. 19-20. p. Érdemes megjegyeznünk, hogy a megosztottság nem csak a közvetlen pártpolitikai életre hatott, hanem a (pártközeli) szakszervezetek befolyása is számottevően csökkent.

22 Orzechowski, 1975. 281-286. p. Megfogalmazását idézve: a helyi szanációs vezetésben „tisztában' voltak vele, hogy a saját pozíciójának megalapozásához gyengíteni kell a »chadecja«-t és ki kell szorítani a politikai életből a vezetőit”. Orzechowski, 1975. 285. p.

23 Orzechowski, 1975. 308. p. Maga a sziléziai pártszervezet is súlyos belső konfrontációkkal küzdött.

24 Sozaúska, Dominika: Chrzescijanska demokracja w Polsce. Krakow, 2011. 79-85. p.

25 Orzechowski, 1975.312. p.