Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kelemen Dávid: Az 1848-as római katolikus nemzeti zsinat győri egyházmegyei előkészítése
54 Egyháztörténeti Szemle XVI/2 (2015) megszámíttassanak, és ezek szerint jutalmaztassanak”.120 A megyei zsinaton megpróbálták megnyugtatóan rendezni a kérdést, lényegében mégis a tervezett nemzeti zsinatra bízták az érdemi döntést. A lelkészek ingatlanait továbbra is sértetlenül kell megőrizni, és jövedelmeiket a kongruába beszámítani. A plébános és káplán illetményének hiányát egy újonnan alakítandó, egyháziakból és világiakból álló választmány kezelte alapból kell kipótolni. A püspököket kell kérni, hogy hozzanak intézkedést a javadalmak célszerű elrendezéséről, és az ebből származó bevétel gazdagítsa az alapot. A káplánok fizetésének minimumát 120 pengőforintban vélték kielégítőnek, a káplántartásért pedig további 100 forintot szántak a plébánosoknak.121 A Győri Egyházmegye papságának élénk érdeklődése bontakozott ki a párbér megváltásának kérdésében. A lelkipásztorok átérezték a döntés súlyát, hiszen időről időre szembesültek a rideg valósággal: „Semmi sem teszi személyeinket híveink előtt gyűlöletesebbé az évi tartozmányok követelésénél” - jellemezték a helyzetet a széplaki kerületi gyűlésen.122 123 * A féltoronyiak szerint pedig „legjobban segítve volna, ha ennek kiszolgáltatását a község magára vállalná! ”12s A pozsonyi törvénykezésen hoztak ugyan kárpótlási ígéretet - a tized eltörlésének kimondásakor -, azonban az állam csak abban az esetben tudta volna ezt végrehajtani, ha az egyházi alapítványok kezelését is megkapta volna. Ezekről azonban az egyháziak nem voltak hajlandóak lemondani.12« A kérdés tisztázásához először is meg kell állapítani, az egyes terményekből mi az a mennyiség, ami feltétlenül szükséges. Ami ezen felül marad, azt lehetne készpénzben megváltani - vélekedtek a közép győri kerületben. A magyaróváriak inkább azt látták jónak, hogy a hívek belátására és teherbíró képességére kellene bízni a párbér megváltását.125 Egyetértés bontakozott ki abban, hogy a járandóságokat a községi elöljáróság kötelessége beszedni, csupán Széplakon gondolták úgy, hogy egy egyháziakból és világiakból álló bizottmányra kellene bízni a párbér beszedését és kiosztását. A kisbériek nem csak a párbérnek, „hanem minden egyébb munkabeli tartozásoknak is, mellyeket eddig híveink viseltek, örök időkre általánossan ellene mondunk, és azoknak csak méltányos megváltását követeljük, a’ melly megváltást a törvényes Elöljáróság szedjen be”.126 A párbér megváltása 120 GyEL. I.x. 15. 18. Kisbéri II., 1848. augusztus 3.; 19. Tatai II., 1848. július 31.; 16. Kapuvári II., 1848. augusztus 8. 121 GyEL. I.i. 15. A megyei tanácskozás jegyzőkönyve. Piszkozat. 122 GyEL. I.i. 15.15. Széplaki II., 1848. augusztus 9. 123 GyEL. I.i. 15. 9. Féltoronyi II., 1848. augusztus 8. 124 Tamási, 2013.142. p. 125 GyEL. I.i. 15. 2. Győri közép II., 1848. augusztus 3.; 10. Magyaróvári II., 1848. augusztus 3. >26 GyEL. I.i. 15.15. Széplaki II., 1848. augusztus 9.; 18. Kisbéri II., 1848. augusztus 3.
