Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kelemen Dávid: Az 1848-as római katolikus nemzeti zsinat győri egyházmegyei előkészítése
38 Egyháztörténeti Szemle XYI/2 (2Ü15) foglalták össze. Az „első áldozati szertartás” csak jeles ünnepeken, például fehérvasárnapon, a filiákban pedig az utána következő vasárnapon legyen. A gyermekek felkészítése az illetékes lelkipásztor feladata, „minden más pap óvakodjék a gyermekek első gyónásukat kihallgatni”. Csakis azoknak a gyermekeknek szabad megengedni az első áldozást, akiket a helybeli lelkipásztor „az értelmi kifejlettség, és a’ keresztény hitbeni szükséges tudomány által” felkészültnek ítél, és legalább a 7. életévüket már betöltötték. A pap feladata, hogy megelőző vasárnap a szószékről kihirdesse a szertartás időpontját, amelyen a gyermekek ünnepi ruhában jelenjenek meg, szüleikkel együtt. Az elsőáldozásra szentmise keretében kerülne sor, és az áldozási könyörgést követően a gyermekek részéről elmondandó imát, a keresztségi fogadalom megújítását, s magát az áldozást foglalná magában. Végül hálaima zárná a szertartást, és kívánatos lenne eg}' rövid beszédet mondani a szentáldozás előtt és után. A liturgikus kérdések között még aznap sor került a 4. zsinati pont megtárgyalására. A résztvevők kijelentették, hogy az egyház minden tagja lelkiismeretében köteles az isteni és egyházi parancsokat megtartani. Ezért „szükséges, hogy a vasár- és ünnepnapok mind a szentegyházban, mind azon kívüli megszentelésére különös gond fordíttassék”. Hogy ezt végre lehessen hajtani, a vonatkozó „üdvös és kielégítő” királyi rendeleteket lenne célszerű életbe léptetni és betartatni. Amennyiben ez nem vezetne eredményre, akkor a nemzeti zsinaton kell sürgetni egy kötelező erejű törvény megalkotását, „mellynek erejénél fogva minden az ünnepek szentségével ellenkező botrányok megakadályoztassanak”. Eredetileg ennél részletesebben fejtették ki álláspontjukat, azonban a piszkozatban áthúzták a feleslegesnek ítélt részeket. A kihúzott sorok így szóltak: „[Törvény által] köteleztessenek a hívek templomba járni, és a gazdák cselédeiket oda elküldeni. Tiltassanak el a dombérozások, éjjeli lármás tánczmulatságok, fuvarozások, boltnyitások. Tiltassék el vasár- és ünnepnapokon a marhának külön őrzése reggeli 8 órától délesti 6 óráig, sőt áltáljában óhajtható volna, hogy minden helységnek külön csordása legyen, és a marhák őrzése ne bízassék a gyermekekre.”28 Az esperesi kerületek által beküldött javaslatok részletesebben is rávilágítanak a korszakban az általános problémákra. Ők is abból indultak ki, hogy alapvetően a már meglévő rendeletek szigorú betartására, esetenként szigorítására van szükség, de tisztában voltak azzal, hogy ezt a gyakorlatban nem könnyű keresztülvinni. Egyrészt a vasárnap méltó megszentelésének egyik legnagyobb akadálya a munka, és sok helyen csordások hiányában a gyermekek és a fiatalok felügyelnek a marhákra. Másrészt a problémát a vallásfelekezetek közötti súrlódások is árnyalták. Az isteni parancsok könnyelmű megszegői „lelkipásztorjaik által üdvösen intessenek”, súlyosabb esetben 28 GvEL. I.i. 15. A megyei tanácskozás jegyzőkönwe. Piszkozat.
