Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ittzés Gábor: Szellemjárás a késő 16. századi német evangélikus teológiában. Visszatérhetnek-e a földre a holtak lelkei?

Szellemjárás a késő 16. századi német evangélikus teológiában. Visszatérhetnek-e a földre a holtak lelkei?*

Ittzés Gábor

,A látott szellem ördög is lehet.” (Shakespeare)

Az ókori pogány szerzők azt tartják - íija Philipp Mélánchthon a Liber de anima (1553) végén hogy

„az ember lelke fennmarad a halál után, mivel egészen bizonyos, hogy sok jelenés kóborol mindenfelé, és gyakran lehet hallani vagy látni őket, sőt gyakran beszélgetnek is az emberekkel. De ne csak könyvekből vegyük a példákat! Magam is láttam néhány jelenést, és ismerek sok hitelt érdemlő embert, akik határozottan állították, hogy ők maguk nemcsak láttak ilyeneket, hanem sokáig beszélgettek is velük.”* 1

Az idézet forrása az Arisztotelész-kommentár utolsó fejezete, ahol Melanchthon a lélek halhatatlanságát tárgyalja. Érdemes észrevenni, hogy a reformátor itt a személyes tapasztalatoknak nagyobb bizonyító erőt tulajdonít, mint a könyvekből szerzett tudásnak. Ennél az empirikus irányultságnál azonban még fontosabb az a magától értődés, amellyel a „jelenésekre” - vagyis a halottak szellemként visszatérő lelkére - hivatkozik mint a lélek halhatatlanságának tapasztalati bizonyítékára. Már a mű korábbi változatában (Commentarius de anima, 1540) is szerepelt egy hasonló tartalmú rövid utalás,2 ám az átdolgozás után Melanchthon megfogalmazása sokkal markánsabbá vált.3 A jelenések a Commentariusban is a lélek halhatatlanságának legitim bizonyítékaiként jelentek meg, de a Liberben a személyes elköteleződés és egyetértés hangja is félreismerhetetlen.

" A tanulmány a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült (BO/233/11).

1 ,Ac scriptores ethnici expresse aiunt, se eo moveri, ut existiment animas hominum post mortem superstites esse, quia certissumum est, multa spactra passim vagari, et saepe audiri ac conspici, saepe etiam colloqui cum hominibus. Nec tantum ex libris exempla sumantur. Vidi ipse quaedam, et novi multos homines dignos fide, qui adfirmabant, se non tantum vidisse spectra, sed etiam diu cum eis collocutos esse”. M

elanchthon, Philipp: Liber de anima [1553] In: Philippi Melanchthonis opera quae supersunt omnia. Ed.: Bretschneider, C.G. et al. Corpus Reformatorum. 1-28. köt. Halle, 1834-1860. (továbbiakban: CR.) 13:5-178. p., 175. p.

2 ,A pogányokat jelenések is meggyőzték erről [az örök életről], ahogy Cicero, Plutar- khosz és mások írják.” Commentarius de anima. Strassburg, 1544. 307 - Verzeichnis der im deutschen Sprachgebiet erschienenen Drucke des 16. Jahrhunderts. Online: http://www.vd16.de - 2014. december (továbbiakban: VD16.) M2753.: „Ethnicis etiam spectris mouebantur, ut Cicero, Plutarchus & alij scribunt”.

3 Az átdolgozáshoz és a két változat közti különbségek átfogó elemzéséhez ld.: Ittzés Gábor: A Commentariustó1 a Liberig: Melanchthon a lélek halhatatlanságáról. In: Egyháztörténeti Szemle, 2013.1. sz. 46-67. p. (továbbiakban: ITTZÉS, 2013.)