Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Zádorvölgyi Zita: Felekezeti élet a tizenhárom amerikai gyarmaton a 18. században

26

Egyháztörténeti Szemle XVI/2 (2015)

történő ellenőrzése egy másik következménnyel is járt, méghozzá a laikusok (tulajdonképpen az ültetvényesek felső rétege) növekvő szerepével a gyülekezetekben.68

Az 1700-as évek első évtizedeiben a legnépesebb déli város, Charleston lakosságszáma messze elmaradt az új-angliai gyarmati központokétól. Az alacsonyabb déli népsűrűség miatt a távolságok jóval nagyobbak voltak: Új-Angliában a közösségi templomtól négy-öt mérföldnyire élők már a periférián érezték magukat, míg délen akár húsz mérföldet is elfogadható távolságnak tartottak a hívek a lakhelyük és a templom között.6«

A déli gyarmatok társadalmi sajátossága, a személyes becsület mindenekfeletti tisztelete, az ebből eredő párbajkultusz és a patriarchális kiváltságokhoz való szenvedélyes ragaszkodás nem könnyítette meg az anglikán lelkészek munkáját. A szociális viszonyokat tovább bonyolította a rabszolgatartás problémája.70 Az egyház nem tudott biztosítani elegendő lelkészt a gyarmatok számára, noha a 18. század elejétől az SPG, az anglikán missziós szervezet egyre több Oxfordban vagy Cambridge-ben tanult lelkipásztort irányított Észak-Amerikába. Ugyanakkor, amíg a két egyetemen tanulók létszáma nem emelkedett drasztikusan, a koloniális népesség minden negyed évszázadban megduplázódott az 1700-as évektől kezdve.7’

Az első püspöki biztos, James Blair (1656-1743) honosította meg az egyház fenntartása érdekében a legnagyobb ültetvényesekkel való együttműködést, és az általa betöltött posztot Virginiában az „egyházi életben való befolyás központjává” tette. Blair és utódai számára azonban nemcsak az elégtelen létszámú klérus miatt bizonyult nehéznek ellenőrizni az egyes kongregációkat, hanem az illetékességüket megkérdőjelező törvényhozás („House of Burgesses”) és a kormányzó miatt is. Az anglikán egyháziaknak számos esetben rossz hírét keltették, a 18. század második és harmadik negyedét vizsgálva — emelte ki Patricia U. Bonomi, a New York University professor emeritája — láthatjuk, hogy minden tizedik lelkészt hivatalosan megvádoltak valamivel. Alaptalanul rágalmazták meg őket műveletlenség- gel és azzal, hogy csupán azért jöttek Amerikába, mert Angliában nem bíztak rájuk gyülekezetei, miközben 1726-ban Virginia negyvenkét lelkészének legkevesebb 50 96-a egyetemet végzett.72

Hasonló támadások érték a marylandi lelkipásztorokat is, noha (főleg a korai időszakban) a jellemzően a középosztályból érkező lelkészek több

68 Bt MSTED - Van De Wfi erino. 197& 3-7. p.; Tracy, 1845.37. p.

*» Bvmsted-Van De vvniRiNi;. 10-6.17-18. p.

70 Noll, 2002. 31. p.

71 MtRRIN. 2007. 28. p.

Bonomi, 2003.43-45. p.