Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Zádorvölgyi Zita: Felekezeti élet a tizenhárom amerikai gyarmaton a 18. században
Felekezeti élet a tizenhárom amerikai gyarmaton a 18. században 21 A gyarmati időszakban egyetlen felekezet sem szenvedett el olyan szigorú üldöztetést, mint az egyébként pacifizmusukról elhíresült kvékerek, vagy más néven Barátok Társasága (Society of Friends). Miután Massachusetts-ben és Connecticut-ban száműzetés, visszatérés esetén pedig csonkítás, vagy akár halálbüntetés is várhatott rájuk,46 a kvékerek először Rhode Islanden találtak menedéket. 1661-ben tartották az első éves találkozót Newportban, majd 1684-ben az első philadelphiai éves találkozót. Az intézményesülés — a decentralizált kongregacionalista rendszerrel ellentétben — központosítást és az angol egyházat idéző hierarchikus felépítést eredményezett, ami számos kvékert meggyőzött arról, hogy hittársaik egy része túl nagy befolyásra tett szert. A 18. század elejére már megvetették a lábukat New Yorkban, New Jer- sey-ben, Pennsylvaniában és a déli gyarmatokon. Észak- és Dél- Karolinában, ahová korábban az anglikán egyháznak nem sikerült kiterjeszteni a befolyását, gyorsan növekedett a kvékerek száma.47 A legnagyobb népszerűségre a kvékerek Pennsylvaniában tettek szert, főképp William Penn-nek (1644-1718), egy gazdag angol ingatlankereskedőnek köszönhetően. II. Károly angol uralkodó volt az, aki átruházta rá amerikai földjei egy' részének kezelését, hogy így egyenlítse ki tartozását Penn apja felé. William Penn 1682-ben vette át Pennsylvania kormányzását, és a vallásszabadság korai elősegítőjének bizonyult,48 Pennsylvania első alkotmányában minden felekezet (beleértve a katolikusokat!) számára biztosította a háborítatlan vallásgyakorlást. Amikor azonban a kvéker Penn tartományának általános gyűlésében saját felekezete jutott többségbe, a többi denomináció képviselői hangot adtak ellenérzéseiknek.49 A kormányzó Barátokkal szemben állók 1704-tól gyakorlatilag függetlenül vezethették 46 Massachusetts-ben nem csupán a kvékereket büntették, hanem az őket a gyarmatra szállító hajóskapitányokat, és a számukra menedéket nyújtó más vallású lakosokat is. Egy 1657-es törvény értelmében, ha egy kitiltott kvéker visszatért, levágták a fülét, másodszori visszatérés esetén a másik fülét, harmadszorra pedig keresztülégették a nyelvét. 1658-tól minden visszatérőre halálbüntetés várt: 1659 és 1661 között négy kvékert ítéltek el, és végeztek ki. Gaustap, 1962, 22. p. A puritán-kvéker ellentétről ld. még: BONOMI, 2003. 27-28. p. v Az egyházszakadást a Barátok sem kerülhették el: a szétválás alapítójuk, George Fox halála után következett be. 1692-ben George Keith (1638/9-1716), egy művelt skót kvéker megszervezte a „keresztény kvékereket”, akik úgy vélték, hogy hittársaik elhanyagolják a Bibliában megkövetelteket, és túlhangsúlyozzák az ún. belső fény („Inner Light”) szerepét. Keith és követői kiválásukkal a helyű kvéker lelkészekből és kereskedőkből álló vezető réteg ellen léptek fel, de önálló szervezetet nem sikerült létrehozniuk, a kvéker felekezetből kilépve baptisták vagy' anglikánok lettek. 48 Bonomi, 2003.36. p.; Noll, 2002.33. p. 49 Különösen problémásnak tűnt a kvéker többségű gyűlés a felekezet pacifizmusa és a sürgető határvédelmi feladatok kettőssége miatt. BONOMI, 2003.168-170. p.
