Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Zádorvölgyi Zita: Felekezeti élet a tizenhárom amerikai gyarmaton a 18. században
16 Egyháztörténeti Szemle XVI/2 (2015) azt a gyakorlatot, hogy a „szentek” gyerekei automatikusan a gyülekezet tagjaivá váltak, de nem járulhattak az úrvacsorához.21 A megkeresztelt, de nem teljes jogú tagok számára is megteremtették a lehetőséget, hogy „birtokukba vegyék a szövetséget” („own the covenant”), és később az ő gyerekeik is megkereszteltessenek.22 * * 25 A szövetség „birtokba vételére” sajátos, közösen gyakorolt szertartást szerveztek. Solomon Stoddard (1643-1729) northamptoni lelkész elsőként kötötte egybe ezt a rítust az úrvacsorához való felhívással, és több évtizedes lelkipásztori működése alatt összesen öt olyan időszakot jegyzett fel, amikor a közösség nagy számban élt a felkínált lehetőséggel.23 Ezen időszakokra mint kisebb „ébredésekre” tekinthetünk.2'» A „félutas szövetség” intézménye, az eredeti puritán doktrína módosításával, az ellenzők szerint a gyülekezeti fegyelem megbomlásához vezetett, mert a kongregáció tagjai kevésbé érezték sürgetőnek megtérésüket. A kritikusok aggasztónak tartották továbbá, hogy egyre többen lehettek lelkészek anélkül, hogy megtérésük valódiságáról alaposan meggyőződtek volna. Az új rendszer az arminianizmus^ fokozatos megjelenésének kedvezett. A kongregacionalista lelkészek megosztottságát jelezte az 1708-ban elfogadott Saybrook Platform, amely a helyi templomok függetlenségét csökkentette a vallási egységesség megőrzése érdekében26 Egy 1742-ben hozott connecticuti törvény az 1708-as alapra építve lépett fel a „hívatlan” lelkészek ellen, megtiltva számukra a prédikálást pénzbüntetés, a fizetés elvesztése vagy a gyarmatról való kitiltás terhe mellett.27 mások innovációnak tartják, amely segített megőrizni a puritanizmus eredeti célkitűzéseit. 21 Miller, 1956. 159. p. A zsinati döntés bibliai megalapozására az Úr Ábrahámnak tett ígéretével érveltek. 22 TRACY, 1845. 4-7. p. Ld. még: MiNKbMA, 24102. 698-699. p. Northamptonban az 1660-1670-es években a megkereszteltek nagyjából fele egy éves kora előtt esett át a rítuson, 11 % egy-kétéves kora között, 7,6 % három-négyévesen, 13 % öt-tízévesen és 4,1 % tizenegy és húszéves kora között. Az 1734 és 1742 közötti időszakot vizsgálva a keresztelések több mint 90 %-a egy éven aluli gyermekeket érintett. Az 1730-as évektől ugyanakkor jelentős mértékben nőtt a gyülekezeten kívüli népesség a községben. 23 Bailyn, 1981.138. p.; Mínkema. 2002. 679-680. p. 2i Miller, 1956.159-160. p. 25 A hollandiai eredetű református denomináció alapítója, Jakob Arminius (1560-1609) a kálvini eleve elrendelés tanításával szemben azt hirdette, hogy az egyéni akarat és szabadság a döntő a megváltásban, az igaz hittel elnyerhető az üdvösség. 26 BONOMI, 2003. 65-66. p. A Platform előirányozta, hogy a helyi szervezetek a lelkészekkel és „idősekkel” évente kétszer tartsanak gyűlést, és válasszanak küldötteket az évente összehívandó általános gyűlésre. A dokumentumot a connecticuti kongregacionalizmus alapiratának tekintették, ld. még: Huyler, 1995.188. p. 27 BONOMI, 2003.163. p. Ld. még: Tracy, 1845. 302-304. p.
