Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Annamária: Az erdélyi fejedelmek szerepe a kassai és az eperjesi református gyülekezetek alapításánál

Az erdélyi fejedelmek szerepe a kassai és az eperjesi református gyülekezetek alapításánál

Alvinczi halála után az evangélikus és református hívek békés együttélése felbomlott, a magisztrátus és a reformátusok közt nyílt harc alakult ki. Mivel a reformátusok nem voltak megelégedve a város által kinevezett magyar pappal, inkább a szomszédos Bárcára jártak istentiszteletekre. Az abaúji esperesség vezetése is igyekezett megfelelő káplánt biztosítani a reformátusoknak, de eredménytelenül. így egészen az 1640-es évek első feléig a kassai kálvinisták prédikátor nélkül voltak. A református hívek mellett a katolikus polgárok és a katonaság Forgách Ádám felsőmagyarországi főkapitánynál is igyekeztek elérni jogaikat a vallási élet terén.'6

A kassai református gyülekezet megalakulását az elkövetkező politikai események tették csak lehetővé, mikor is I. Rákóczi György 1644 tavaszán katonáival elfoglalta a várost. Húsvét idején, pontosan 1644. március 27-én magalakult a kassai református gyülekezet, de nem mint városi, csak udvari (ecclesia aulica), és az istentiszteletek helye az ún. királyi házban lett kijelölve.16 17 Az udvari prédikátor posztját Regéczi András töltötte be. Egyidejűleg létrejött a református iskola is, mely gimnázium jellegű intézményként működött.'8

Az 1647. évi országgyűlés 18-19. cikkelyei tették lehetővé, hogy Kassán az udvari gyülekezet átalakulhasson városi gyülekezetté, így szereztek jogosultságot templomépítésre reformátusok és katolikusok egyaránt.19 Szintén a linzi béke értelmében Kassa szabad királyi város átkerült az erdélyi fejedelemség fennhatósága alá. így a kassai magisztrátusnak 1648-tól meg kellett tűrnie az akkor még mindig udvari gyülekezetként működő reformátusokat, holott a híveknek sok, az egyházi élettel kapcsolatos dolog továbbra is tiltva volt. Helyzetük még nehezebbé vált I. Rákóczi György halála után, amikor Kassa visszakerült a királysághoz és az evangélikus városvezetés mindenáron meg akarta szüntetni a református gyülekezetei. Az 1649-es országgyűlésen Kassa küldöttsége ismét a vallási egységet akarta elérni, ezért megtagadta az előző, katolikusokról és reformátusokról szóló törvénycikkek betartását. Igyekezetük ellenére az országgyűlés megerősítette az érvényben lévő törvényeket, és a város vezetésének előírta a szabad vallásgyakorlás engedélyezését, továbbá kötelezte a tanácsot, hogy templom, iskola és parókia épitésére jelöljön ki helyet a reformátusok számára. Mivel a magisztrátus továbbra is vonakodott betartani a rendelkezéseket, maga Pálffy Pál nádor és Wesselényi Ferenc főkapitány látogatták meg Kassát, engedelmességre kényszerítve a magisztrátust. Végül 1650 elején a kassai reformátusok megkapták a telket a templom, a parókia és az iskola építéséhez (A terület a Mészáros és a Keskeny utcák sarkán, a vágóhíd mellett volt.20) . 1651-ben elkezdődtek az építkezési munkálatok, a templomot 1654-ben fejezték be. Kassa első református papjai Regéczi Horváth András és Czeglédi István lettek.21

16 RÉVÉSZ, 1894. 41-46. p.

'7 RÉVÉSZ, 1894. 51. p.

18 ZOVÁNYI, 1977. 299. p.

Corpus Juris Hungarici. Tymavia, 1734.172-173. p.

20 Révész, 1894. 81-82. p.

21 Szabó, 1944. 28-43. P-