Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Annamária: Az erdélyi fejedelmek szerepe a kassai és az eperjesi református gyülekezetek alapításánál
Közlemények Az erdélyi fejedelmek szerepe a kassai és az eperjesi református gyülekezetek alapításánál* Kónya Annamária Kassa szabad királyi város, mint Felső-Magyarország egyik legfontosabb gazdasági és adminisztratív központja, német polgárságával, fejlett gazdasági és kereskedelmi kapcsolatai révén rendelkezett azokkal az alapvető feltételekkel, melyek a reformáció gyors befogadásához vezettek. Már a mohácsi események előtti időszakban több humanista és a protestáns tanok iránt fogékony, művelt ember működött rövidebb-hosszabb ideig Kassán. Itt említhetnénk meg Henckel János* 1 humanistát vagy az 1531-ben a magyar gyülekezet papjaként működő Dévai Bíró Mátyást.2 3 Dévai nagy tudásának és tekintélyének köszönhetően hamar elnyerte a kassai polgárok szimpátiáját, ami abban is megnyilvánult, hogy az egri püspök által bebörtönzött Dévai kiszabadításáért Kassa polgárai mindent megtettek.3 Annak ellenére, hogy a fiatalabb generáció Dévait „magyar Lutherként” szokta emlegetni, teológiai szempontból Melanchton Fülöp, a svájci reformátorok, leginkább Bucer Márton hatását lehet érzékelni teológiai írásaiban. Ezt igazolja maga Stöckel Lénárt bártfai rektor megjegyzése, amikor úgy írt Dévairól, mint a „középső út” követőjéről. Sokszor Dévait a svájci reformá- ciós tanok teijesztőjeként is jellemzik, de ez csak élete utolsó éveiről mondható el, mikor is harmadik wittenbergi látogatása után, 1541-ben, hazatérve bizonyos kálvinista elemeket iktatott prédikációiba. Kassa város kálvini reformációjában viszont neki semmilyen szerepe nem volt, hiszen abban az időben már nem ott tevékenykedett. Mindenesetre le lehet szögezni, hogy Kassa, mint az öt felső-magyarországi szabad királyi város szövetségének („pentapolisz”) tagja, a reformáció kezdetétől a lutheri ortodoxia központjaként fejlődött. A kálvinizmus, mint a reformáció második ' A tanulmány a VEGA 1/0700/13 Osobitosti konfesionálneho vyvinu vychodného Slovenska v 16-18. storocí című projekt keretében készült. 1 Henckel János (1481, Lőcse - 1539, Boroszló) humanista, a katolikus egyház tisztviselője. A Thurzó család támogatásának köszönhetően Krakkóban, Bécsben és Páduában végezte tanulmányait. Visszatérve Magyarországra 1531-ben Lőcsén volt plébános, később Mária királyné udvari papja, 1526-ban Kassán, aztán Schweidnitzben, majd Boroszlóban tevékenykedett. Korának több humanistájával is kapcsolatot tartott, például Rotterdami Erazmusszal és Melanchton Fülöppel, ezért viszonylag nyitott volt a reformáció szellemiségére is. Magyar Nagylexikon. 9. köt. Bp., 1999. 374. p.; Evanjelická encyklopédia Slovenska. Bratislava, 2001.127. p. 2 Dévai Bíró Mátyás (1500 körül, Déva - 1545, Debrecen), tanulmányait Krakkóban, Wittenbergben végezte. A magyarországi reformáció első teijesztői közé tartozott, mint prédikátor működött Budán, Kassán, Debrecenben. A reformáció teijesztése miatt üldözték, több alkalommal be volt börtönözve. ZOVÁNYI JENŐ: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Bp., 1977. (továbbiakban: ZOVÁNYI, 1977.) 148— 149. p. 3 Dienes Dénes: A történelmi Tiszáninneni Református Egyházkerület a 16. században. 1. In: Historia Ecclesiastica, 2011.1. sz. (továbbiakban: DlENES, 2011.) 25. p.
