Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szlávik Gábor: Henrike Maria Zilling Tertullianus-kutatásai
16 Egyháztörténeti Szemle XVI/1 (2015) bizonyítani.72 * 74 75 Zilling ezért a szó szoros értelmében nem is sorolja a siccai Arnobius személyes indíttatású művét a keresztény apológiák közé.™ Elemzése mindazonáltal rávilágít az arnobiusi mű szoros kapcsolatára ezzel a sajátos műfaji kategóriával. (III.4.2.) Arnobius (ez a kereszténységet alig, a hagyományos vallást azonban annál inkább ismerő rhétorikatanító) művében arra törekszik, hogy megcáfolja a keresztényekkel, illetve a keresztény hittel szemben felhozott „pogány” vádakat. Ez az egyik leginkább jellemző kapcsolódási pont. Az Adversus nationes szerzője itt cáfolja azt a vádat, miszerint a keresztények vonták polgártársaik fejére az istenek haragját, ahogyan azt is, hogy a keresztények lennének felelősek a római világot érő csapásokért. Arnobius legfőbb ellenfele művének ebben a szakaszában az újplatonikus Porphyrios - állítja a német kutatónő, aki itt Michael Bland Simmons korábbi nézeteihez csatlakozik.74 Az Adversus nationes szövegében, állítja Zilling, a mű alkotója főként Porphyrios keresztényellenes kijelentéseivel vitatkozik.75 (III.4.3.) A keresztényekkel szemben gyakorta hozták fel „pogány” ellenfeleik azt is, hogy hitük csak nemrégen keletkezett. A keresztény tanítások hitelessége már csak ezért is kétségbevonható.76 Ennek a vádnak a cáfolata kétféle módon történhetett. Vagy úgy, hogy a keresztény vallás tanításai által ihletett élet- és viselkedési mód régi időkre visszavezethető voltát kellett bizonyítani,77 vagy pedig oly módon, hogy meggyőző bizonyítékát kellett adni annak, hogy a keresztények hite újszerű voltában is egyedülálló értéket képvisel. Tertullianus itt bizonyos ambivalenciát mutat. A karthagói egyházatya egyszerre kívánja kimutatni a keresztény hit régi keletű voltát (a szavahihetőség kritériumának egyik bizonyítékaként), és egyszerre védelmezi azt az újszerűséget, amelyet ez a hit mutat.78 Arnobius azonban - így Zilling™ - kizárólagosan annak újszerű 72 Hieran. Chron. a. 327: [...] ad credulitatem somnis compelleretur /sc. Arnobius/ neque ab episcopis impetraret fidem quam semper impugnaverat, elucubravit adversus pristinam religionem luculuntissime libros [...]. ™ Zilling, 184. 74 Zilling, 184-186 (Teil TV. Kap. 3: Arnobius’ Reaktion auf Porphyrius); vő. ehhez M. B. Simmons, Arnobius of Sicca. Religious Conflict and Competition in the Age of Diocletian, Oxford 1995, 9. és 122 skk; továbbá Arnobius Adv. nat. 11,71. 75 Megerősítőleg ld. még Zilling, 205 „[...] er /sc. Arnobius/ als erster christlichlateinischer Autor darum bemüht, die porphyrianische Kritik am Christentum zu widerlegen”. 76 Munkájának 147., majd 200. oldalán Zilling is utal arra az ismert tényre, hogy a klasszikus antikvitás időszakában egy vallás régi keletű volta (az istenekhez való szorosabb közelsége) szolgált a hit igazságának egyfajta garanciájaként. A német kutatónő a fentiekkel kapcsolatban a platóni Timaios egy helyére hivatkozik: Tim. 4od. 77 így járt el ‘Egyháztörténet’-ében Eusebios is: „Ha [...] csak nemrég óta vagyunk is, [...] és a keresztényeknek ezt a valóban új nevét csak rövid ideje ismeri minden nemzet, viszont életünket és viselkedési módunkat, melyet a vallás tanításai ihlettek, nem mi agyaltuk ki most, hanem - hogy úgy mondjam - már az emberiség születésétől kezdve birtokolták természetes fogalmaikból kifolyólag az Istennel barátságban élő emberek [...]: HE I 4,4 (Baán István fordítása). ’s Zilling, 201 sk (Teil TV. Kap.10.2: Alter vom Neuheit in der Konzeption Tertullians); vö. még 147 skk.
