Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 1. szám - RECENZIÓK - Oláh Róbert: Gáborjáni Szabó Botond: Kazay Sámuel és a Debreceni Kollégium
Gáborjáni Szabó Botond: Kazay Sámuel és a Debreceni Kollégium. Egy könyvgyűjtő patikus élete és gyűjteményének sorsa - fejezet a historia litteraria magyarországi történetéből. Debrecen, Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemények, 2014. (A Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemények kiadványai) 497 old. Berlász Jenő, Szelestei László és mások már felhívták a figyelmet Kazay Sámuel (1711-1797) debreceni patikus kivételes kollekciójára, ugyanakkor a gyűjtő neve még a művelődéstörténészek számára is jórészt ismeretlenül csengett az elmúlt évig. A közelmúltban megjelent, magyar bibliofileket felsorakoztató reprezentatív kötetben sem szerepelt.1 Gáboijáni Szabó Botond gyűjteményi igazgató vállalkozott arra, hogy a Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtárában őrzött köteteket és a Révkomáromtól Debrecenig húzódó forrásanyagot áttekintve a legapróbb részletekre kiterjedően megíija a történetét, pótolva a hiátust. Ám aki a szűkebb értelemben vett patikáriusi segédkönyvtárnak véli a gyűjteményt, csalódni fog: kora egyik legértékesebb bibliotékáját fedezheti fel az olvasó. A cívisváros 18. századi történetét érdekes kettősség jellemzi. Falusias jellegét messze felülhaladta céhes iparának teljesítménye, kereskedőinek kapcsolatrendszere, vásárainak vonzó gazdagsága. Egyházkerületi központként, nyomdájának és Kollégiumának köszönhetően a kultúra tiszántúli fellegváraként tartjuk számon. A 18. századból jó néhány professzori könyvtárat ismerünk,2 amelyek arra mutatnak, hogy Kazay gyűjteménye nem volt elszigetelt jelenség a cívisek között. Tótvázsonyi és pozsonyi tanulmányait megkoronázó Kazayt is éppen a Kollégium vonzotta Debrecenbe 1745-1746 körül, ahol kitűnő képzést kapott nem csak görög és latin nyelvből, de filozófiából, teológiából, történelemből és természettudományokból is. 1750-től a város patikusinasa volt, öt évvel később pedig már a patika provizoraként tudósítanak róla a városi iratok. Nevéhez fűződik az Arany Angyal patika felépíttetése a Piac utcán, majd szorgos gyógyászati munkájának, szőlőinek és malmainak köszönhetően a város vagyonosabb rétegébe emelkedett. Személyisége és szakmai öntudata vezethetett oda, hogy a cívisváros vezető értelmiségijeivel vállalt konfliktusai egyre sokasodtak. Hatvani Istvánnal, a város orvosával szakmai féltékenység miatt rúgta össze a port (Kazaynak nem lett volna joga gyógyítania, mégis megtette, ráadásul sikerrel), feszült viszonyuk ábrázolásakor finoman cizellált lélekrajzot kapunk. A század második harmadában az ellenreformáció szorításában vergődő város református képviselői közül egyedül Kazay tette le a katolikus tanácstagokkal a dekretális esküt a katolikus templomban. A város patikáját megvásárló, ám az árával adós maradó patikárius körül ekkor kezdett igazán fogyni a levegő, s hitelezői komolyan szorongatni kezdték. A várossal szemben fennálló tartozása fejében így kerülhetett 1 Monok István - Buda Attila: A magyar bibliofilja képeskönyve. Fényk.: Hapák József. Bp., 2006. 2 Maróthi György, Hatvani István, Sinai Miklós és Weszprémi István könyvtárainak a Kazayéhoz hasonló teljes körű feldolgozása még nem történt meg.
