Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 1. szám - RECENZIÓK - Erdős Zoltán: Nyelv, lelkiség és regionalitás a közép-és kora újkorban
Recenziók Nyelv, lelkiség és regionalitás a közép-és kora újkorban. Előadások a VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson, Kolozsvár, 2011. augusztus 22-27. Szerk.: Gábor Csilla, Köröndi Ágnes, Luffy Katalin, Tóth Zsombor, Balogh F. András Kolozsvár, Egyetemi Műhely Kiadó - Bolyai Társaság, 2013. (A VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus kiadványai) 599 old. A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság 2011 augusztusában Kolozsvárott tartotta hetedik kongresszusát Nyelv és kultúra a változó régióban címmel. A hatnapos, interdiszciplináris szakmai program irodalomtudományi szekcióin elhangzott előadások négy kötetben jelentek meg 2013- 2014 folyamán. A középkorral és kora újkorral foglalkozó, kereken 40 tanulmányt igen terjedelmes kötet foglalja egységbe. A címben szereplő három fogalom és ezek különböző lehetséges összefüggései, kombinációi igen tág tematikai és módszertani horizontot jelölnek ki: nemcsak a szűk értelemben vett irodalomtörténet terrénumait fogják át, hanem átjárást biztosítanak a vallás- és egyháztörténet, a politikai eszmetörténet, a társadalomtörténet, sőt a történeti botanika területeire is. Nem kevésbé szélesek a kötet időbeli keretei: a „szimpóziumok előadói egyaránt a középkortól [sőt, tehetjük hozzá Gábor Csilla tanulmánya kapcsán: a késői antikvitástól] a 19. század elejéig terjedő időszak irodalmi jelenségeit vizsgálták” (9. old.); bár a súlypont egyértelműen a 17. századra esik. A szerkesztők munkáját dicséri, hogy ez a hatalmas anyag, rendkívüli változatossága ellenére sem válik áttekinthetetlenné, az olvasó már első látásra is megfelelően el tud igazodni a logikus rendszerbe illesztett tanulmányok között. Az egyes dolgozatok és a nagyobb tematikus egységek egymásutánja egy jól kirajzolódó, egységes gondolatmenetet alkot. A szerkesztők egy-egy szöveg univerzumától az irodalomtörténeti jelenségek társadalmi közegéig, a tisztán vallásos megnyilvánulásoktól a politikai szerveződésekig és az Európát átfogó kulturális kapcsolatrendszerekig vezetik el az olvasót. Az már csak olvasás közben derül ki, hogy a tudatos szerkesztésnél jóval többről, egyazon gondolatiságról, egyazon mozgatórugókról, a kötet belső koherenciájáról is szó van. Számomra ennek érzetét keltette, hogy egy-egy téma búvópatakként többször is felszínre kerül a kötetben. Több szerző is tárgyalja például a magyar nyelvű kódexirodalom emlékeit (Boros Katalin, Köröndi Ágnes, Madas Edit és Gábor Csilla tanulmányai), a térítés és felekezetváltás különböző változatait és irodalmi megjelenési formáit (Imre Mihály, Száraz Orsolya és Baricz Ágnes), többen érintik Pázmány Péter Kempis-fordítását és a magyar Kempis-recepciót (Hargittay Emil, Szabó Ferenc S.J., és érintőlegesen Imre Mihály). Az olvasó ezeknek a szinte ritmikus ismétlődéseknek köszönhetően többféle megközelítésben, többféle összefüggésbe ágyazva is képet kaphat egy-egy kérdéskörről. A kötet első, legterjedelmesebb tematikus egysége a lelkiség és vallásosság, valamint ezek nyelvi és intézményes kifejeződése közötti összefüg