Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 1. szám - BESZÁMOLÓK - Baros-Gyimóthy Eszter: Felekezetiség és társadalmi identitás
Felekezetiség és társadalmi identitás Miskolc, 2014. december 6. A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara Történettudományi Intézetének 2014 márciusában újonnan alakult kutatócsoportja „Felekezetiség és társadalmi identitás” címmel rendezett tudományos konferenciát, amelyre társintézmények is meghívást kaptak. A konferencia létrejöttét az annak helyet adó Lévay József Református Gimnázium és az Egyháztörténeti Szemle Folyóirat is támogatta. Gyulai Éva, a Történettudományi Intézet igazgatója és Ábrahám Tibor, a Lévay József Gimnázium igazgatója köszöntőjével vette kezdetét az ülés. A társadalomtörténettel foglalkozó kutatócsoport létrejöttének célját és eddigi munkáját Tóth Árpád ismertette az egybegyűltekkel. Az eddigi műhelyi kereteket kinőve, ez a tudományos ülés volt a csoport első nyilvános bemutatkozója. A konferencia Martin Schwartner gondolatára épült, miszerint Magyarország az az állam, amely rendi és felekezeti szempontból a legtagoltabb egész Európában. Az előadók a felekezetiség és a társadalmi identitás kölcsönös kapcsolatának elemzésére vállalkoztak a 16. századtól napjainkig terjedő időszakban. A szervezők tervei szerint az elhangzott előadások nyomtatott formában is meg fognak jelenni. Az első előadó Németh István (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az Elnyomás vagy reform? Rekatolizáció a magyarországi szabad királyi városokban c. előadásában a várospolitika és az egyházpolitika összefonódásáról beszélt. A nagyjából 1670-től az 1730-as évek elejéig tartó időszakban alakult ki a központosított, abszolutista államigazgatás a magyarországi szabad királyi városokban. Első lépésként az osztrák Örökös Tartományokban már alkalmazott intézkedéseket vezettek be 1672-ben: ennek első eleme az állami felügyelet kiterjesztése volt, amelynek célja a központi politika érvényesülésének előlendítése, illetve az államfinanszírozási megkönnyítése volt. A második szembetűnő jele az erős ellenreformáció kiterjesztése, amelynél a katonai karhatalom alkalmazásától sem riadt vissza a birodalom. A folyamat kulcséve az 1690. esztendő volt: ekkor jelennek meg egységes utasítás szerint az összes szabad királyi városban a katolikus választóbiztosok, akik már tettlegesen is beavatkoztak a városok önkormányzatába. Feladataik között szerepelt a város pénzszerzési lehetőségeinek megemelése, az adóhátralékok csökkentése, a római katolikus többségű városvezetés kialakítása. A Wahlkomissar-ok első generációja idegen származású, városi-polgári háttér nélküli és legtöbbször szakszerűtlen is volt, azonban a következő generációk már jogi képzettséggel rendelkeztek, és erős társadalmi kapcsolatrendszert építettek ki. A kirendelt kormányzati biztosok helyzete nem volt könnyű, jelenlétüket nem nézte jó szemmel a városi vezetés. Tózsa-Rigó Attila (Miskolci Egyetem BTK Történettudományi Intézet) egyik ismert, szűkebb kutatási témájához tért ismét vissza A személyes identitás reprezentációi. A felekezetiség megjelenése a kora újkori bécsi végrendeletekben c. előadásában. Az elemzés alá vont forráscsoportot a csekély számú, ám viszonylag folyamatos anyagot képező bécsi végrendeletek adják a 16. század végéről. Bécs fogékony volt a lutheri tanokra, ugyanakkor a Habsburg birodalmi fővárosban az állami adminisztráció rányomta bélyegét a felekezeti, az egyéni és a kollektív identitásra. A protestáns ta
