Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 1. szám - BESZÁMOLÓK - Tóth Krisztina: A bécsi Augustineum és Magyarország
152 Egyháztörténeti Szemle XVI/1 (2015) pásirányait (oktató, plébános, egyházmegyei szentszéki adminisztrációban szolgáló pap), irodalmi, teológiai, tudományos munkásságukat egy-egy kiemelkedő példán keresztül. Kanász Viktor a székesfehérvári frintaneista papokról beszélt. Kutatását segítette, hogy a tizenegy vizsgált személyiségből hét personaliája rendelkezésére állt — habár aránytalanságok az iratanyagban előfordultak -, valamint egy vízügyi szakember, Forintos Attila folyóiratokból összegyűjtötte a papság különféle tisztségviselésére vonatkozó információkat. A volt frintaneisták túlnyomóan falusi származásúak, sokan tanultak a Frintaneum előtt a Pázmáneumban. Politikai nézeteik általában a forrásokból nem rekonstruálhatók. Közülük komoly tudományos munkásságot Kanász megállapítása szerint csak Pellet Ödön fejtett ki. A következő előadó Urbán Márta volt, aki az Augustineumban végzett tizenegy pécsi pap későbbi karrierjét vizsgálta. Személyi iratanyagok tekintetében kevéssé volt szerencsés, mindössze egynek sikerült a hagyatékát fellelnie a budapesti Hittudományi Kar levéltárában, illetve még egy főre sikerült itt információt találnia, viszont csak a rendes tanári kinevezés utánra vonatkozó iratokat. így a korábbi dokumentáció és a többi növendék életútja feltárása tekintetében az elszórtan megtalálható lokális forrásokra támaszkodhatott, melyek közül például a funkciós könyvek átnézése nagyban segítette a munkáját. Megállapította, hogy a pécsi frintaneisták közül csak egy volt nemesi származású, többségük kitűnő eredménnyel végzett, több nyelven beszéltek - melyben közrejátszhatott, hogy többen horvát származásúak voltak -, hatan később szemináriumban tanítottak, egy személy lett országgyűlési képviselő. Nagy számban találjuk meg a nevüket a pécsi káptalan későbbi javadalmas vagy címzetes tagjai sorában, illetve az egyházmegyei adminisztráció vezető pozícióiban. Zolnai Tamás a váci frintaneista papi életpályákat rekonstruálta. A tizenhárom növendékből tíz a váci egyházmegyében született, mind a pesti egyetemen, mind pedig a Pázmáneumban öt-öt fő tanult. Mindössze hárman lettek később címzetes vagy javadalmas kanonokok, irodalmi tevékenységet pedig négyen fejtettek ki: Bolgár József, Máté Zsigmond, Liebner János és Kovács Sándor. Az utóbbi életútja ívelt a legmagasabbra: 1944-ben XII. Pius a szombathelyi egyházmegye megyéspüspökévé nevezte ki. A többiek karri- eije az oktatás, lelkipásztorkodás vagy mindkét tevékenységi körben teljesedett ki, olykor a szentszéki adminisztrációban tisztségek viselésével. Az előadó valamennyire több példát hozott, felhíva a figyelmet rá, hogy életpályájukat a nem frintaneista papok karrierjével érdemes lenne összevetni. A következő előadásban Sági György a kalocsai (tizenkét fő) és Csanádi (tizennégy fő) egyházmegyés növendékek életrajzát ismertette. A forrásadottságok részletezését követően a származásukat, későbbi karrierüket vetette össze, valamennyit példákkal alátámasztva. Megállapította, hogy többségében polgári családból származtak, de öt nemesi sarj is előfordult a növendékek között, valamint néhányan földműves vagy munkás családi háttérrel rendelkeztek. Ketten kiléptek az egyházi rendből, egy harmadik fő fontolóra vette, ketten a Frintaneumban folytatandó tanulmányaik megkezdése előtt hunytak el. Két főre vonatkozóan (Nardi Ferenc, Guoth Adolf) nem sikerült információt találnia. Többen a papi utánpótlás nevelésébe kapcsolódtak be. Jelentős tudományos, irodalmi munkásságot hatan fejtettek ki.
