Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szlávik Gábor: Henrike Maria Zilling Tertullianus-kutatásai
Henrike Maria Zilling Tertulüanus-kutatásai 13 Ad Scapulam).46 Ezen túlmenően pedig, véli Zilling, az Apologeticum arra is szolgálhatott, hogy a karthagói gyülekezet tagjai a műben foglalt állítások segítségével hatékonyabban tudják majd cáfolni a keresztényekkel szemben felhozott „pogány” vádakat.47 (III.2.4.) A tertullianusi ‘Védőbeszéd’ műfaji sajátosságait is taglaló második rész néhány további kérdéssel is foglalkozik.48 Kiemelendőnek vélem itt a mű gyakori tudományos viták tárgyául szolgáló praefatiójának zillingi elemzését.49 A szerzőnő e helyütt a beszéd címzettjének vagy címzettjeinek meghatározása során már vizsgált téma további aspektusait veszi vizsgálat alá. Ugyancsak jól sikerült az Apologeticum azon részének elemzése, amely a keresztényeknek tulajdonított legfőbb „pogány” vádak értelmezésével foglalkozik.50 De hasonló megállapítást tehetünk a ‘Védőbeszéd’ záró részét elemző alfejezettel kapcsolatban is.51 (III.3.) Az Apologeticum egyik legfontosabb gondolati eleme („közölnivalója”) azonban szerzőjének az a kijelentése lenne, hogy maga Isten választotta ki a római császárt, majd helyezte magas hivatalába. A keresztényeknek így szükségszerűen tisztelniük kell őt (Ápol. 33,1.).52 53 Mindez már önmagában cáfolná az ateizmus és az asebeia a „pogányoktól” gyakorta hangoztatott vádját,58 ahogyan azt a feltételezést is, miszerint a keresztények nem lehetnek lojális alattvalói a Római Birodalomnak.54 Az Istentől választott császár keresztény koncepciója55 egyszersmind annak a vádnak a cáfolatára is alkalmasnak látszik, amely azt állítja, hogy a keresztények nyilvánvalóan az egész emberi nem ellenségei.56 * Hogy részleteiben is felvázolhassa az Apologeticum szerzőjének a keresztények a Római Birodalomban betöltött szerepéről, közelebbről pedig a császárhoz való viszonyáról vallott nézeteit, a német kutatónő munkájának 46 A tertullianusi Ad Scapulam a műben említett teljes napfogyatkozást követően, azaz 212. augusztus 12. után keletkezett. A mű az Apologeticumms) rokonítható céljához, ill. feltételezhetően keresztény célközönségéhez ld. : Zilling, 160 skk. 47 Ld. küln. a keresztényeket elvetemült gonosztevőkként (sceleratissimi) beállító szokásos „pogány” vádakat: Ápol. 7,1 sqq. Vö. ehhez Zilling, 83; 88; 99 sk; vö. 102 és 104 (flagitia). 48 Ld. ehhez a III.2. szakaszt. 4« Teil II Kap. 5.1: 108-112 (Das Vorwort /Ápol. 1-3/). 50 Teil II. Kap. 5.4: 115-136 (Widerlegung der offen begangenen Hauptverbrechen: Beleidigung der Götter, Atheismus und Majestätsbeleidigung /Apol. 10-45/). 5' Teil II. Kap. 5.5:136-138 (Epilog /Apol. 46-50/). 82 Vö. még Apol. 30,1. Az Apol. 33,1. fentebb hivatkozott passzusának teljes - latin - szövegét a 14. sz. jegyzetben közöltem. 53 Apol. 24.C. Vö. ehhez Zilling, 123 sk. 54 Apol. 28-34. Vö. ehhez Zilling, 125-127. 55 A legfőbb állami istenségtől, Zeus-Iuppitertől választott császár „pogány” koncepciójához ld. : J. Rufus Fears, Princeps a diis electus: the Divine Election of the Emperor as a Political Concept at Rome (Papers and Monographs of the American Academy in Rome, Vol. XXVI), Roma 1977. és uő., The Cult of Jupiter and Roman Imperial Ideology. In: ANRW II 17,1 (Berlin - New York 1981; szerk. W. Haase), 3- 141. Zilling nem utal arra, hogy disszertációjának, majd könyvének megirása során felhasználta volna Fears fenti munkáit. 55 Apol. 35-38. Vö. ehhez Zilling, 127-130.
