Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 2. szám - RECENZIÓK - Fazekas Júlia: A. Molnár Ferenc - Oszlánszki Éva: Szenci Molnár Albert zsoltárainak szöveghagyományozódásáról
Recenziók A. Molnár Ferenc - Oszlánszki Éva: Szenei Molnár Albert zsoltárainak szöveghagyományozó- dásáról. A zsoltárok eredeti és a mai magyar református énekeskönyvben levő szövegeinek összehasonlítása (kommentárokkal). Második, bővített és javított kiadás. Debrecen, Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszék, 2012. (Nyelvi és Művelődéstörténeti Adattár, Kiadványok 14.) 440 old. Hogyan építsük be Szenei Molnár Albert zsoltárfordításait egy új magyar református gyülekezeti énekeskönyvbe? A végletekig leegyszerűsítve így lehetne megfogalmazni a kérdést, amelyet A. Molnár Ferenc és Oszlánszki Éva kötete körbejár. A probléma rendkívül sokrétű, irodalom- és művelődéstörténeti szempontból is jelentős. A fordítások (1607) óta eltelt idő alatt a nyelvünk rengeteg változáson esett át. A zsoltárok gyakorlati, folyamatos használatra, gyülekezeti, valamint egyéni éneklésre születtek. Kérdés viszont: nem tudományos vagy irodalmi kiadásban, hanem egy általánosan használt gyülekezeti énekeskönyvben, szükséges-e ragaszkodni a hagyományosan fordított szövegekhez? Lehet-e rajtuk módosítani? Mik azok a pontok, amelyek mentén egy új énekeskönyvet lehet összeállítani és mik azok a kikerülhetetlen szempontok, amelyeket mérlegelni kell? Égjük kérdés a másikba torkollik. A. Molnár Ferenc és Oszlánszki Éva munkájának célja - a szempontokat figyelembe véve - egy bevezetéssel ellátott, kommentált adattár létrehozása volt, amely Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításainak eredeti szövegét veti össze az 1948-ban [1949-ben] kiadott, ma is általánosan használt magyarországi református énekeskönyvekben szereplő változatokkal. Ahogyan ez a szó is mutatja, a szövegeken különböző módokon változtattak a könyvek összeállítói. Egy új énekeskönyv létrehozásához pedig ezeket a változtatásokat mérlegelni kell. A munka erre irányult, segítséget kíván nyújtani ehhez - a zsoltárszövegeknél összevet, mérlegel, megoldási lehetőségeket kínál — emellett bemutatja magukat a szövegeket, amelyek más kutatási területeken, más kérdésekhez (például nyelvtörténeti vizsgálatok számára, a fordítástechnika területén) is fontos forrásként szolgálhat. Az 1948-as énekeskönyv anyagát összeállító bizottság, mint az előszóban írják is, fontosnak tartotta, hogy különösen a Szenei Molnár-zsoltárok esetében lehetőleg ragaszkodjon az eredeti szöveghez. Ott azonban, ahol ritmikaizenei szempontok, az általános nyelvfejlődés, illetve tartalmi problémák (a túl részletes, hosszú fogalmazás vagy az ószövetségi zsidósághoz, Dávidhoz való sajátos, erős kötődés) megkívánták, a szövegen nem egyszer az énekelhetőség, a befogadás érdekében (némileg) módosítottak, a versszakokból pedig elhagytak. Az énekeskönyv összeállítása elsősorban a bizottság előadójának, Csomasz Tóth Kálmánnak a munkája és érdeme. Az adattár létrehozása előtt ugyanakkor számos (fentebb már röviden
