Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: Adalékok Debreceni Ember Pál kéziratban maradt szövegeinek irodalmi hagyatékához
Adalékok Debreceni Ember Pál kéziratban maradt szövegeinek irodalmi... 65 az egyháztörténetnek és a lelkész magánkönyvtárának a sorsáról, és többek között természetesen a beiktatásáról is. Révész Kálmán nemzedéke, de még Zoványi protestáns lexikona is ehhez és Szombathi hasonló kompendiumaihoz nyúlt, amikor a kora újkori protestantizmus történetének más források alapján nem rekonstruálható képét kívánták megjeleníteni. A pataki tanár jelölte a forrásait, ez Ember Pál esetében Bőd lexikona, Lampe— Ember fenti kiadványa volt. Lehetséges, hogy itt egyszerűen az 1728-as kiadvány adott szakaszát parafrazálta. De az is elképzelhető, hogy a pataki- gyulafehérvári-marosvásárhelyi-debreceni életúttal is jellemezhető Szatmári Paksiaktól kapta az információt. Ugyanis több pontos adatának nincs azóta sem referenciája. Mellesleg Ember Pál könyvtárának töredékét is ő vette állományba 1790-ben, s ezt jelzik a kötetekben az ő főkönyvtárosi possessori bejegyzései. Ha a két fenti táblázatot és annak eltéréseit összevetjük, az érdekes tanulsággal szolgál. A 2. sz. melléklet szerinti kéziratos magyar esküszöveg átirata hűségesen követi az eredetit, s csak egy ponton egészítette ki, ahol dogmatikai pontosítást végzett. A 3. sz. melléklet szerinti latin esküformulák esetében a változatok túlnyomórészt megegyeznek. A variációkban közös, hogy az eredeti kéziratos 17. század eleji zempléni jegyzőkönyv szövegét az utódok saját koruk szerinti átiratban közölték, függetlenül attól, hogy ez kéziratos másolatban vagy kiadványban öltött testet. Az eredeti régies rövidítéseit feloldották, az archaikus szórendi alakzatokat felcserélték, s egy-két helyen apróbb változtatásokat tettek. A 4. sz melléklet esetében pedig látható, hogy a személyes feljegyzés miként alakult át hivatalos, mindenkire vonatkozó történeti leírássá, és vált ebben Ember Pál beiktatásának eseménye egy névtelen adattá. A3, és 4. sz. mellékletek másolatai közt azonban látványos különbséget figyelhetünk meg. A mellékletek lábjegyzetei szerint a kéziratok változtatásai a Lampe-féle kiadványban nem egyöntetűen érvényesültek. A 3. sz. melléklet szerinti általános formulák esetén jobbára a Sinai-féle 1708-as, míg a 4. sz. melléklet beiktatási rituáléja esetén a Szathmári Paksi-féle 1722-es verzióra gyakrabban támaszkodott az 1728-as kiadvány szerkesztője, Friedrich Adolf Lampe. Az előttünk lévő eset alapján több megoldás is körvonalazódhat. A bagatellizáló változat szerint nem lényeges apró különbségek ezek, melyeket egy adott nyelvi kultúra ismerője önmagától is ekként oldott volna fel, tehát véletlenszerűek az egybeesések. A kompiláció oldaláról nézve lehetséges éppen az a forgatókönyv is, hogy Lampe előtt több, különböző időben érkezett változat is feküdt, s az általánosabb szövegközlések esetén az 1708-as alapján haladt, s néhol a család személyes kiegészítéseit, újabb, 1708 utáni adatokat is beemelt a formálódó szövegegyüttesbe. A variációk kedvelői előtt pedig megjelenhet az a lehetőség is, hogy esetleg Lampe egy eddig még — és talán már végleg — nem ismert másolatot használt, s ezzel oldható fel az utrechti és oxfordi kézirat rejtélye (előbbiről a 18. században többen szóltak, de a történeti kutatás nem hozta a felszínre; utóbbinak a provenienciája kérdéses). Ez a nyomozás, amit Debreceni Ember Pál elveszett, elkallódott vagy sokáig nem vele kapcsolatba hozott szövegek attribúciója, majd provenienciája és végül szöveghagyománya ügyében végeztem, azt jelzi, hogy egy kisebb, néhány lapos szövegösszehasonlítás is érdekes tanulsá-
