Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: Adalékok Debreceni Ember Pál kéziratban maradt szövegeinek irodalmi hagyatékához
Adalékok Debreceni Ember Pál kéziratban maradt szövegeinek irodalmi... 53 már kimehetett gyakorlatra. Az iskolájához és a zempléni régióhoz kötődve itt tevékenykedhetett tovább, ugyanis a fent idézett levelet 1837. szeptember 20-án immáron világi jegyzőként szignálta. Ekkor 50 év körüli, a korban idős embernek számít, s úgy tűnik, a diákkorában, feltehetően az 1812—13. évben a pataki könyvtár egyik könyvéből elemeit kéziratot — bűntudattól hajtva, vagy a témát érintő debreceni személyek (Debreceni Ember Pál, Komáromi Csipkés György) miatt - a Debreceni Collegiumba küldte el. A levél borítékja, igy címzése sem maradt fenn, de a szövegében megcélzott „Professzor” csak egy valaki lehetett: a debreceni gyűjtemények akkor igazgatója, a közös könyv-, levéltári és éremgyűjteményi anyagok vezetője, Kalós Mózes, személyében a Kollégium 9. katedráján az irodalom tanára.11 Kalós Mózes 1831 és 1844 közt volt megbízva a gyűjtemények rendezésével, és készített is több katalógust, melyeket az utána következő nemzedék egyéb rendezési terveivel, katalógusaival 1849-ben összesítettek, s ez utóbbi felmérés maradt ránk. Ebben található egy ilyen tétel: „Az 1831 óta szerzett s részint ajándékozott könyvek czimjeit magában foglaló szaporodási laistrom (Accessus Catalogus)”, melynek nyomára nem leltem a könyvtár és a levéltár kéziratai között.12 A fenti levél a Debreceni Református Kollégium tanügyi iratai közé lett később besorolva, tehát valószínűleg beérkezett a küldemény, de azóta nyoma veszett. Sem a kézirattári, sem a régi nyomtatványi részlegben nem található a hiányzó melléklet, de a régi katalógusok sem, és Kalós Mózesnek sincs hagyatéka a kerületi levéltárban, sőt a Kalós korai halálát követő nagynevű utóda, Lugossy József iratanyagában sem leltem rá. Ha a másik oldalról közelítjük meg a kérdést, azt tudjuk, hogy Komáromi Csipkés György az 1663-ban tett végrendelete szerint kifejezetten megtiltotta, hogy a szokásos módon díszes ünnepi megemlékezést tartsanak a temetése alkalmából. A szertartás pogány vagy katolikus elemeit (siratóasszonyok, gyászév etc.) és szokásjogi szabályait az „undok gyász” szerkezettel illette. A sírverset és genealógiát tartalmazó dísztáblát (epitaphium) sem kérte, melyet a templom falára volt szokás függeszteni. A végrendelet 4. pontjának harmadik részében csupán annyit rögzített, hogy egy nagy követ helyezzenek a sírhely lefedésére, és arra legfeljebb a nevét róják rá.*3 Homokkőből készült, mára szinte elmállott tumbája az 1810-ben bezárt Dobozi-féle temetőből került elő egy, a régi debreceni jeles emberek sírját felkutató polgári kezdeményezés által 1907-ben. Zoltay Lajos még 11 Bajkó MÁTYÁS: A nemzeti műveltség jelentkezésének és kibontakozásának kora. In: A Debreceni Református Kollégium története. Főszerk.: Kocsis Elemér. Bp., 1988. 165. p. Online: Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára Elektronikus Könyvtár: http://digit.drk.hu / Gyűjtemények / Egyháztörténet, helytörténet - 2014. szeptember; Győri L. JÁNOS: A Kollégium szerepe a magyar irodalom művelésében. In: Uo. 660. p. 12 Fekete Csaba: A Kollégium Nagykönyvtára. A XIX. századi állapotok. In: Uo. 439- 441-. 440. p. ‘3 Komáromi Csipkés György végrendelete, 1663-ból. Közli: Ifj. Bölöni Sándor. In: Századok, 1875. (továbbiakban: BÖLÖNI, 1875.) 280. p.
