Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Posta Anna: Alistáli Farkas Jakab 1652-es respondensi felelete, mint Apáczai Csere János De summa scholarum necessitate című beszédének egyik forrása
szakemberek, kutatók körében. A jelen tanulmányban elemzett disputádé nem pusztán az iskolák szükségességének bizonyítására hivatott, annál jóval többet akar közölni. Az iskolázás kérdése időtlen idők óta foglalkoztatja az embereket, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Voetius értekezésének kiterjedt, sokrétű hivatkozási, utalási rendszere. Az antikvitás nagyjai- tól kezdve (Plutarkhosz, Horatius) jeles humanistákon (Pier Paolo Vergerius, Erasmus, Johannes Rivius) és reformátorokon (Melanthon, Alsted, Althusius, Buliinger, Hospinian, Zepper) át a nevelés ügyével, az iskolarendszer felépítésével és működésével foglalkozó személyek egész sorával találkozhatunk, ha nyomon követjük Voetius 1652-es disputációjá- nak utalásait. A puritánizmus idején a tanulás mint tevékenység, és az általa megszerzett tudás üdvértékközvetítő szereppel bír, ezáltal pedig az iskolai szinteken való felfelé lépkedés magához az Úrhoz s a várva várt üdvösség elnyeréséhez visz közelebb. Imre Mihály a Bán Imre Apáczai- monográfiájáról készült recenziókról is szól egy írásában.80 Az egyik lesike- redettebb ismertetésnek kétségkívül Bucsay Mihály írását tartja, aki Apáczai Csere János De summa scholarum neccessitate című székfoglaló beszédének jelentőségét a következőkben látja: „Mi volt Apáczai végső célképzete? [...] Úgy látszik, kolozsvári székfoglaló beszédéből, hogy tervezésének és erőfeszítéseinek végén az üdvtörténeti cél állt, az Ádámban elveszett adományok visszaszerzése, a felemelkedés arra a méltóságra, amelyről alábuktunk [...] Az emberrénevelés folyamata éppúgy területe Isten kegyelmének és gondviselésének, mint az értelmes emberi tervezésnek és fáradozásnak. [...] Az embernek Istenhez vezető pályája a scala salutis, az üdvösség lépcsője. Ennek az üdvútnak azonban minden lépcsőfoka ugyanúgy értékes, hiszen mindegyik alulról vezet felfelé, s az emelkedéshez, feljutáshoz mindegyik kihagyhatatlan, kulturális-erkölcsi és spirituális erőfeszítést követel, amelyeknek optimális kibontakozási helyszíne az iskola: mindegyik lépcsőfok végén ott áll az üdvígéret.” Apáczai székfoglaló beszédében tehát a Bucsay által is emlegetett szövegrészlet mutat rá leginkább arra, hogy mi is a valódi értelme ennek az értekezésnek, az iskolákról való elmélkedésnek. (,A triviális iskolák [...] az ilyen iskolákban készítjük azon eszközöket, melyek által az Ádámban elveszett adományokat visszaszerezhetjük [...] azokat az eszközöket, melyek által felderülhet a bölcsesség régi fénye, és lassanként újra felemelkedhetünk arra a méltóságra, amelyből egykor kicsöppentünk.”81) Már fentebb utaltam arra, hogy milyen sokféle forrásból táplálkozik a De summa scholarum necessitate. Althusius De utilitate, necessitate, antiquitate scholarum admonitio panegyrica című, 1603-as herborni beszédéből származik a fent idézett meglátás is: ,A gondolat azonos, de Apáczai önálAlistáli Farkas Jakab 1652-es respondensi felelete mint Apáczai Csere János De summa scholarum necessitate című beszédének egyik forrása 43 80 IMRE Mihály: A puritánizmus fogalmának jelentésváltozatai Bán Imre műveiben. In: Közlemények a Debreceni Tudományegyetem Történetéből, III. Bán Imre Emlékezete. Debrecen, 2006.40-45. p. 81 Apáczai, 1981.17. p.
