Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Posta Anna: Alistáli Farkas Jakab 1652-es respondensi felelete, mint Apáczai Csere János De summa scholarum necessitate című beszédének egyik forrása
34 Egyháztörténeti Szemle XV/4 (2014) közös, hogy mindkettő egyértelművé teszi, hogy csakis a triviumot végzett tanulók fognak boldogulni felsőfokú tanulmányaik során. A triviális iskolák hasznosságának tárgyalásakor Voetius még a középfokú intézményekben tanított tantárgyakra is hivatkozik, amelyek hasznához kétség nem fér: „Ex utilitate eorumque in iis docentur [...] rhetoricae, logicae, arithmeticae etc. poeticae, historicae, linguae latinae, graecae, catechesios, quarum utilitates pluribus orationibus descriptae sunt.” Apáczai nagyrészt ugyancsak ezen diszciplínák hasznosságára hivatkozik, mikor akadémiák és főiskolák állítására sürgeti a magyar nemzetet: „Ha nem lennénk érzéketlenek, mint a vas, mindezeknek a tárgyaknak nyilvánvaló szükségessége és haszna [...] arra indíthatott volna már eddig is bennünket, hogy akadémiákat vagy legalább a meglevőknél sokkal színvonalasabb kollégiumokat és főiskolákat állítsunk fel és tartsunk fenn.”47 A felső iskolák hasznosságáról már a korábbi fejezetekben több helyen is szó esett. Az iskola intézményének általános szükségessége az állami és az egyházi életben egyaránt kimutatható, ahogy Alistáli Farkas Jakab 1652- es respondensi feleletében olvashatjuk. Apáczai Csere János a főiskolákról vélekedik hasonlóképpen. Az utrechti értekezés szerint az anyanyelvi iskolák nélkül, az emberek írás- és olvasástudása híján az állam komoly veszélybe kerülne, hiszen e műveletlen közösségből kerülnének ki a legfőbb tisztségviselők, állami vezetőemberek. Ezt az érdemet, azaz az állam irányításához és fenntartásához szükséges igen bölcs férfiúk képzését, Apáczai már egyértelműen a főiskoláknak tulajdonítja. Apáczai és Voetius az akadémiák és főiskolák hasznosságával indokolja a triviális iskolák fontosságát, amely intézmények elsődleges funkciója az, hogy növendékeiket felkészítsék a felsőfokú tanulmányokra. Ahogy Voetiusnál a triviálisok hasznossága többek között az ott tanított diszciplínák értékességéből fakad, úgy igaz ez a megállapítás Apáczainál a felső iskolákra. A kolozsvári székfoglaló beszéd jelentős hányada egy komoly probléma megoldása köré szerveződik, ti. „hogy nincs nekünk, magyaroknak egyetlenegy akadémiánk sem, s így nincs hely, ahol tanítsuk és egyben sürgetőleg hangoztassuk az erkölcstant, mely megfékezi a bűnöket, az ökonómiát, mely igazgatja a családok életét, az orvostudományt, mely megőrzi az egészséget, a matematikát, mely városokat, utcákat, templomokat, palotákat és tornyokat emel, végül a filozófiát, mely gyökere minden tudománynak és mesterségnek”.48 A fenti összefoglalásból is kitűnik, hogy azok az érvek, amelyek Voetiusnál az anyanyelvi iskolák, a triviális iskolák és az iskola általában vett hasznosságának bizonyítására szolgálnak, Apáczainál az akadémiák és főiskolák mihamarabbi felállítását sürgetik. Apáczai két irányból közelít a magyar felsőoktatás ügyének rendezéséhez: egyrészt érveket hoz fel annak bizonyítására, hogy a magyar nemzet nem létezhet akadémiák és főiskolák nélkül, másrészt vállalkozik azon tényezők feltárására, amelyek az iskolázás jelenlegi kétségbeejtő helyzetének kialakulásáért felelősek: „Úgy találom, hogy mostani barbár állapotunk 47 „Quorum omnium evidentissima necessitas et utilitas (a nobis alibi succincte enarrata) nisi ferrei essemus, sufficienter nostros hactenus permovisset animos ad Academias vel ad minimum collegia, et scholas, modernis longe illustriores exigendas et habendas.” Apáczai, 1981.19. p. 48 Apáczai, 1981.31. p.
