Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Posta Anna: Alistáli Farkas Jakab 1652-es respondensi felelete, mint Apáczai Csere János De summa scholarum necessitate című beszédének egyik forrása
colloqui potest.” Voetius és Apáczai egyaránt kijelentik: „Márpedig a beszéd helyes kiejtésének és írásának tanítása az iskolákban folyik.”39 Az írás- és olvasástudás megszüntetése komoly következményekkel járna, egyrészt a privát hivatalos ügyek önálló intézése teljesen ellehetetlenülne a közemberek számára. Apáczai a következőket írja erről: „Nem találsz akkor sehol egyetlen jó családapát, családanyát, fiút vagy egyéb családtagot, aki az adás-vételkor, polgári szerződések kötésekor helyesen járna el. Polgári ügyekben mindnyájan olyanok lesznek, mint a vakok, akik arra kényszerülnek, hogy kézen fogva vezettessék magukat.”40 Voetiusnál ugyanezeket a gondolatokat olvashatjuk majdhogynem ugyanezekkel a szavakkal kifejezve: „Si ergo scientia legendi et scribendi destitui sint, quomodo erunt boni patres et matres familias, quomodo in suis emendis et vendendis et in aliis quibusvis actionibus et contractibus civilibus ineundis, mutandis, dissolvendis aut vel in infimae conditionis negotiis curan dis feliciter versabuntur? An non erunt, instar caecorum, qui ubique impingunt aut subsistunt, nisi ab aliis ducantur?” Sőt, Voetius továbbmegy, hiszen egy ilyenfajta kollektív analfabétizmus nem csak az emberek egyéni boldogulását veszélyeztetné, hanem a Res Publica fennállását is, hiszen annak tisztségviselői, vezetői, irányítói egy ilyen barbári szintre süllyedt kollektívából kerülnének kiválasztásra: „Et quomodo semper suppetet copia civium, e quibus [...] in senatores plebeios aut centumviros aut pedaneos aut agrarios aut ordinis altioris munerarios adoptari possint.” Apáczai a főiskolák szerepét így látja az állam szempontjából: „Egyedül ezek az iskolák állíthatják az állam kor- mányrúdjához a legkiválóbb állami vezetőembereket, legigazságosabb bírákat és a legbölcsebb tisztviselőket, akik alkalmasak az állam igazgatására és kormányzására.”41 Voetius és Apáczai ugyanazokat a gondolatokat fogalmazzák meg, miszerint egyedül a tudás, a bölcsesség által boldogulhat az ember mind a magán-, mind a közéletben, és ennek teljesüléséhez az iskolák fölöttébb szükségesek. Apáczai székfoglaló beszédében egyértelműen kijelenti, hogy olvasástudás nélkül nincs katekizmustanítás, annak hiányában pedig „a kereszténység szükségképpen szabados gondolkodássá és istentagadássá fajul”.42 Voetius a keresztény gondolkodás és vallásgyakorlás kialakulásának kulcsát szintén az iskolaalapításokban, az írás- és olvasásoktatásban látja, hiszen a katekizmustanítás, a kereszténység az iskolák nélkül halálra van ítélve: „Quia ratio Christianismi, religionis professio, atque eiusdem exercitia publica, domestica, privata, lectionis et scriptionis scientiam et Alistáli Farkas Jakab 1652-es respondensi felelete mint Apáczai Csere János De summa scholarum necessitate című beszédének egyik forrása 31 39 „Cuius certe sermonis recta pronunciatio scriptioque in cholis excolitur.” Alist: ,Atqui sermonis illius recta pronuntiatio et scriptio in scholis excolitur.” APÁCZAI, 1981.14. p. 4° „Et nullos bonos usquam relinques Patres, matres, filios et familias, qui in emendo, vendendo, contractibusque civilibus ineundis feliciter versarentur. Sed tales, qui instar caecorum, ab aliis semper manuduli in civilibus'quibusvis negotiis cogantur.” Apáczai, 1981.15. p. 4' „Illae solae optimos in Republica moderatores justitiarios aequissimos et Magistratus prudentissimos regendaeque et administrandae Reipublicae aptissimos ad clavum constituunt.” Apáczai, 1981.25. p. 42 „Christianismus in Libertinismum et Atheismum necessario transformetur.” Apáczai, 1981.15. p.
