Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Posta Anna: Alistáli Farkas Jakab 1652-es respondensi felelete, mint Apáczai Csere János De summa scholarum necessitate című beszédének egyik forrása
Alistáli Farkas Jakab 1652-es respondensi felelete mint Apáczai Csere János De summa scholarum necessitate című beszédének egyik forrása* Posta Anna I. Bán Imre Apáczai-monográfiájában a De summa scholarum necessitate műfajának meghatározása és a művészien megformált szerkezet bemutatása után a székfoglaló beszéd forrásait tárgyalja. Johannes Althusius De utilitate, necessitate, antiquitate scholarum admonitio panegyrica című, 1603-as herborni beszéde már első hallásra hasonlóságot mutat a kolozsvári szónoklattal: „Látnivaló, hogy már a cím innen visszhangzik, s a műfajra (admonitio panegyrica) is főleg ez ad mintát.”* 1 Emellett a két értekezés összevetése során néhány tartalmi egyezésre lehet figyelmes az olvasó, példának okáért mikor Apáczai az írástudásról mint az amerikai őslakók számára csodás isteni képességről értekezik, majd mikor a triviális iskolák hasznosságát az Ádám bukásakor elveszített szellemi adományok visszaszerzésében látja, akkor tulajdonképpen Althusius gondolatait ismétli meg. Althusius beszéde tehát címére, műfajára és tartalmára nézve figyelemreméltó összecsengéseket mutat Apáczai székfoglalójával, akárcsak Alsted Oratio de causis corruptarum scholarum című mintaszónoklata: „Ennek gondolatmenete nem egy ponton elősegítette Apáczaink beszédének kialakulását. Bevezetésében az iskolák szükséges és hasznos voltáról szól (»necessitas et utilitas«), majd tételéül az iskolák romlottságának vizsgálatát tűzi ki.”2 Az említett művek mellett a kolozsvári székfoglaló beszédre tartalmilag még igen termékenyen hatott az Alistáli Farkas Jakab által Utrechtben előadott Problemata aliquot ad politiam ecclesiasticam de scholis című értekezés is. Bán Imre a két beszéd közötti tartalmi hasonlóságok közül csupán a legjellegzetesebbeket említi, azok is nagyrészt az anyanyelvi iskoláknak, az írástudásnak és az olvasásnak a hasznosságáról szóló részekből származnak. írásom első felében igyekszem rövid áttekintést adni előbb Alistáli Farkas Jakab, majd Voetius Gisbert életéről és munkásságáról, akinek az elnöklete alatt, az utrechti kör tagjaként adta elő Alistáli 1652-ben a fent említett beszédet. Ezt követően térek rá az Alistáli-disputáció elemzésére, melynek előbb könyvészeti és nyomdászattörténeti hátterét tárgyalom, majd egyrészt az utrechti és a kolozsvári értekezés között meglévő, Bán Imre által is említett tartalmi egyezéseket szeretném árnyalni, részletesebben kifejteni, másrészt a már feltárt hasonlóságok sorát újabb meglátásokkal tervezem kiegészíteni. * Köszönettel tartozom Imre Mihálynak és Oláh Róbertnek, akik hasznos tanácsaikkal, értékes szakmai és módszertani meglátásaikkal segítették jelen tanulmány elkészítését. (A Szerző.) 1 BÁN Imre: Apáczai Csere János. Bp., 1958. (továbbiakban: BÁN, 1958.) 463. p. 2 BÁN, 1958.469. p.
