Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rébay Magdolna: Megoldási kísérlet a kisiskolák helyzetére: a lelkésztanítóság intézménye a református egyházban a Horthy-korszakban
Megoldási kísérlet a kisiskolák helyzetére: a lelkésztanítóság intézménye... 61 állami tanítóképző intézet gyakorló elemi iskolájában. A következő évben új tárgyakkal bővült mind az I., mind a II. évesek órarendje. Az I. évesek a korábbiak mellett test- és élettant, rajzot és kézimunkát (heti 1-1 óra) tanultak, a II. éveseknek megmaradt heti 2 órában az énekelmélet és a zene, a test- és élettant, a rajzot, a kézimunkát és az egészségtant heti 1-1 órában tanulták. Az elsőévesek közül naponta 1-2 fő hospitált, a felsőbb évfolyam hallgatói hetente egyszer 2 órás közös tanítási előkészületen és próbatanításon vettek részt. Az alkotmánytan és jogi ismeretek, valamint a mezőgazdaságtan és közgazdaságtan kurzusok tananyagát kiegészítették. 1930/31- ben került sor először az I. különbözeti vizsgára."» A Dunántúli Egyházkerület nem helyeselte az új képzési szerkezetet. 1933-ban - az anyagi helyzetre hivatkozva - a párhuzamos képzés fenntartása mellett döntött. Hallgatóinak azonban javasolta a nagykőrösi vagy a sárospataki tanfolyam elvégzését, hogy a teológiai képzés mentesüljön a tanítóképzős tárgyaktól.s° Ez a döntés elővételezte az 1935-ben hozott határozatot, a közös képzés „szüneteltetését.” A teológia tanulmányi, kollokviumi, egészségügyi és anyagi szempontokra hivatkozott.51 * 53 54 Az egyházkerületi közgyűlés 1936-ban elzárkózott a lelkésztanító-képző tanfolyam felállítása elől, s a lelkésztanítóságot „egy mai korhoz egyáltalán nem illő, csak elégedetlenséget és félmunkát eredményező félszeg hivatali állás”-nak nevezte. A lelkésztanító alkalmazása helyett inkább a rendes lelkészi állás megtartására biztatta a gyülekezeteit. (A döntés hátterében a lelkésztanítók fizetése körüli nézetkülönbség is meghúzódott.) Néhány évvel később (1941) az egyházkerületi közgyűlés revideálta álláspontját: az egyházközségek társítása helyett (akkor került rá sor, ha rendes lelkészt a gyülekezet nem tudott fizetni) megoldásként visszatért a lelkésztanítók alkalmazásához^2 A párhuzamos képzési modell megvalósításra került Sárospatakon, a Tiszáninneni Református Egyházkerület anyaiskolájában, a Sárospataki Református Főiskolán. Az 1929-ben indított képzés szerkezete megegyezett a pápaiéval (Lásd 1. táblázat.). Itt az énekelmélet és a zene mellett már az első tanévben előadtak test- és élettant.53 Utóbb az első évfolyamon gazdaságtant is tanítottak. A bölcsészettörténet tanárának pedig tekintettel kellett lennie a tanítóképző intézeti lélektan tantárgy követelményeire. A hospitálással megkezdődött a hallgatók tanítási gyakorlata (heti 1 óra). A II. évfolyamon éneket és zenét tanultak (2 óra), nevelés- és tanítástant (1 óra), valamint tanítási gyakorlaton (3 óra) vettek részt a képző IV. éves hallgatóihoz társulva. A különbözeti vizsgára való felkészülés tehát átlag heti 5, illetve heti 7 óra többletet okozott. (Földrajzból és kézimunkából VKM engedéllyel nem vizsgáztak.^ Az 1930/31-es tanévben a helyi református tanítóképzőben került sor először az I. különbözeti vizsgára. Ezen a II. éves hallgatók 60%-a (12 fő) megbukott! Ennek okaként az elégtelen felkészült-*9 EKjkv. 1931.196. sz. 162. p.; EKjkv. 1932.121. sz. 112. p. s° EKjkv. 1932.123. sz. 129. p.; EKjkv. 1935.119. sz. 144. p. Az 1934/35-ben végzett teológusoknak már nem kellett megszerezniük a tanítói oklevelet. - EKjkv. 1935.125. sz. 149-150. p. Vö. EKjkv. 1936. 298. sz. 320. p. s2 EKjkv. 1937. 267. sz. 329. p.; EKjkv. 1942. 51. sz. 40. p. 53 EKjkv. 1931.196. sz. 162. p. 54 EGEY, 1980. 3. p.
