Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rébay Magdolna: Megoldási kísérlet a kisiskolák helyzetére: a lelkésztanítóság intézménye a református egyházban a Horthy-korszakban
58 Egyháztörténeti Szemle XV/1 (2014) ság előnyei mellett érvelt, s azt tartotta megfelelő megoldásnak, a másik két egyházkerület ekkor már ellenezte a képzést.38 Felmerült a kisebb, magukat önállóan fenntartani nem képes gyülekezetek társítása, amelyek a lel- készi fizetésen így spórolni tudtak, ezért volt esély az iskola fennmaradására. A Dunamelléki Egyházkerület felvetette társítás esetén - a tanyai iskolák mintájára - központi iskola létrehozását. Szerinte a közeli iskolák könnyen összevonhatók, a távolabbiak esetén pedig napközi otthon vagy internátus szervezhető.* 39 40 41 42 Végül érdemes összefoglalóan is kitérni az egyes egyházkerületek hozzáállására. A javaslat azért érkezett a Dunántúlról, mert ezen a területen kisebbségi helyzetben volt a református felekezet, s az alacsony lélekszámú iskolákban szükség volt lelkésztanítókra. Pápán ezért már 1929-ben elindult a lelkésztanító-képzés, amelyet viszont 1935-ben megszüntettek (A Konvent a döntést elfogadta.). Lelkésztanító-képző tanfolyam felállítására a kerület nem volt hajlandó. Valószínűleg a korábbi eredményekre tekintettel e kerülettel szemben a Konvent elnéző volt, nem kérte rajta számon - a tiszántúlival ellentétben - a kötelező érvényű határozatának végrehajtását/0 Mivel szintén számos kisebb gyülekezettel rendelkezett, különösen érintett volt a kérdésben a Tiszáninneni Egyházkerület is, amely rögtön a kezdeményezés mellé állt. Sárospatakon 1929 és 1942 között folyamatos volt a lelkésztanítói képzés. Támogatta a javaslatot a Dunamelléki Egyház- kerület is, amely azonban csak 1934-ben indította el a képzést/1 A Tiszántúli Egyházkerület csak kezdetben állt a lelkésztanítóság bevezetése mellett. A képzést 1929-ben nem indította el, s csak a lelkésztanítói pályára készülők számára tartotta azt indokoltnak. Arra hivatkozott, hogy a lelkészképző intézet átszervezés alatt áll/2 Később hozzátette: csak a teoló38 EKjkv. 1935.125. sz. 150. p.; EK jkv. 1936. 299. sz. 322. p.; EK jkv. 1937. 267. sz. 327. p. A dunamelléki egyházkerületi közgyűlés hangsúlyozta: a lelkésztanító-képzéstől elvárja, hogy az iskolaszéki elnöki és a vallásoktatói feladatra, valamint az egyházmegyei iskola-felügyelet munkájára jobban felkészítsék a jövendő lelkészeket. - Uo. A megszűnéshez hozzájárulhatott, hogy 1935-ben a Dunántúli Egyházkerületnek Medgyaszay Vince személyében új püspöke lett. - ZOVÁNYI Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk.: Ladányi Sándor. Bp., 1977. 162. p. 39 EK jkv. 1941. 244. sz. 271. p.; EK jkv. 1942. 270. sz. 348-349. p. A társítást a Dunántúli Egyházkerület határozottan elutasította, inkább a lelkésztanító-képzést állította volna vissza, ahogy a Tiszáninneni Kerület is. A társítás ellen volt az Erdélyi Egyházkerület is. A Tiszántúli Kerület nem foglalkozott érdemben a kérdéssel. - EKjkv. 1942. 51. sz. 40. p.; EKjkv. 1943. 360. sz. 460-461. p.; EKjkv. 1943. 360. sz. 460. p. 40 EKjkv. 1931.196. sz. 162. p.; EKjkv. 1935. 125. sz. 149-150. p.; EKjkv. 1936. 298. sz. 320. p.; EKjkv. 1937. 267. sz. 330. p. 41 Antal szerepét elhunyta (1934. dec.) után valószínűleg Ravasz László dunamelléki püspök vette át, aki Baltazár Dezső tiszántúli püspök 1936-ban bekövetkezett halálát követően a Konvent lelkészi elnöke lett. Vö. EKjkv, 1939.159. sz. 179. p. 42 EKjkv. 1927. 91. sz. 87-89. p.; EKjkv. 1932. 123. sz. 128-129. Pö EKjkv. 1934. 162. sz. 149. p.; EKjkv. 1935. 125. sz. 149. p.; EKjkv. 1930. 147. sz. 139. p. A debreceni lelkészképzés állami intézménybe, egyetemre kerülése valóban behatárolta a kerület lehetőségeit. Problémát jelentett továbbá a teológus hallgatók magas száma is. - Seri, 1984.9-10., 42. p.
