Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rébay Magdolna: Megoldási kísérlet a kisiskolák helyzetére: a lelkésztanítóság intézménye a református egyházban a Horthy-korszakban
Megoldási kísérlet a kisiskolák helyzetére: a lelkésztanítóság intézménye... 55 ták a különbözeti vizsgák, valamint a tanítóképesítő vizsga tartalmát és idejét. Utóbbit is csak hosszas egyeztetés után tudták megállapítani. A hallgatóknak először is különbözeti vizsgát kellett tenniük a tanítóképző intézetek I—IV. osztályának tananyagából. Ennek tartalmába beleszámították az érettségi vizsga és a teológiai képzés követelményeit. A teológus hallgatók túlterhelésének elkerülése végett csökkentették a teológiai tanterv óraszámát.21 A képzés 1929 szeptemberében indult el a pápai és a sárospataki teológiai akadémián.22 * A részletes tanteryjavaslatokat - Marton János sárospataki teológiai tanár, teológiai szakelőadó, illetve a pápai teológiai akadémia munkáját - azonban a Konvent csak 1930-ban tárgyalta,^ azután, hogy 1929-ben sikerült ennek kereteiről Klebelsberggel megállapodnia. Az alacsonyabb óraszám és a tanítóképzés tömöritettsége miatt Marton javaslata került elfogadásra. (Ld. Függelék 1. pont).24 * A két képzés nehezen összeilleszthető voltára enged következtetni, hogy már ugyanezen konventi ülésen felmerült egy alternatív javaslat: legyen a tanítóképesítő vizsga a teológusképzés megkezdésének a feltétele. Ezt a felvetést azonban az összes egyházkerület elvetette.25 Mindegyikük javasolt kisebb-nagyobb változást, mindamellett továbbra is elfogadták a lelkésztanítók alkalmazását megoldásként. Az Egyetemes Konvent körkérdéséből kiderül tehát, egyik egyházkerület sem volt elégedett a képzéssel. Míg azonban a Dunántúli és a Tiszántúli Egyházkerület a képzés öt évesre történő emelése mellett csak kisebb módosításokat indítványozott, addig a Tiszáninneni Kerület, valamint a Teológiai Tanárok Konferenciája és vele egyetértve a Dunamelléki Egyházkerület új koncepciót teijesztett fel: a teológusképzést kiegészítő tanítóképzést. Utóbbi két javaslat a lényegi pontokban megegyezett. Mivel a teológiai tanárok indítványa kidolgozottabb volt, a Konvent végül ezt fogadta el. Problémaként jelentkezett a két képzés eltérő szintjéből és a két foglalkozás sajátos jellegéből fakadó különbség. A tanítóképzés a felső középfokon zajlott, az oktatásban az ismeretátadás dominált. Ezzel szemben a teológiai akadémiákra vagy a teológiai egyetemi karra érettségizett (felnőtt) hallgatók jártak, és a tudományos munkára való felkészítés is szerepelt a célok közt (A gyakorlat mindkét képzésben jelen volt.). Más szellemiséget és más mentalitást vártak el a tanítótól, illetve a lelkésztől. Az új koncepció szerint mindkét intézményben tanulniuk kell a lelkészhallgatóknak. Hogy figyelmüket jobban koncentrálni tudják mindkét foglalkozásra, 21 EKjkv. 1928. 228. sz. 234-236. p.; EKjkv. 1929.102. sz. 111-116. p. 22 A debreceni lelkészképző intézet igazgatója az intézet átszervezésével magyarázta a konventi határozat megsértését. A dunamelléki egyházkerületi közgyűlés pedig a református tanítóképző-intézet hiányát, illetve az állami tanítóképzők nagy távolságát hozta fel indokul. - EKjkv. 1932.122. sz. 124. p. 23 EKjkv. 1930. 265. sz. 287. p., 5. sz. melléklet 449-452. p. 2<| EKjkv. 1929.102. sz. 114-115. p. « A lelkésztanító-képzés elrendelése felvetette a teológiai képzés régóta aktuálisnak tartott reformját, annak négyről öt évre emelését. - EKjkv. 1930. 265. sz. 287. p.; EK jkv. 1931. 200. sz. 166-169. P- A párhuzamos képzés megtartása esetén erről még szó volt, de a kiegészítő képzés elfogadását követően lekerült a napirendről. - EK jkv. 1934-165- sz. 151. p.
