Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - DOKUMENTUMOK - Szvitek Róbert József: Ellenségeskedés a dunántúli evangélikusok és reformátusok között az 1630-as években
Ellenségeskedés a dunántúli evangélikusok és reformátusok között... 109 ban erről írásos tájékoztatót kért, amit a következő zsinaton ismertethet. A református superintendens ezért 1631. szeptember 29-én mindezt megírta neki, melyben arról is értesítette, hogy a pápai tanácskozásról személyesen tájékoztatta Sárkány István főkapitányt is, és kérte tőle, hogy tartóztassa le és veresse vasba lelkésztársukat, amit az meg is tett, így megkezdték lelkésztársuk megbüntetését (Ld. 4. sz. levél.). A kiskomári főkapitány viszont arra kérte Kanizsait, jelöljön meg egy napot, amikor Kiskomárban törvénykezhetnek a lelkész felett, mivel nem engedte, hogy máshol ítélkezzenek Jagonicsról (Ld. 5. sz. levél.). A főkapitány tisztségéből kifolyólag a helység patrónusa is volt, ezért ragaszkodott ahhoz, hogy a Jagonics feletti ítélkezés Kiskomárban történjen meg (Ld. 9. sz. levél.). Ezzel a református püspök is egyetértett, a törvénykezési nap kiválasztására ismét Pápára utazott, és lelkésztársaival együtt úgy döntött, hogy november 10-én tartsák meg a tárgyalást, amelyről tájékoztatta is az evangélikus püspököt, és mint vádló felet, meghívta a törvénynapra. A főkapitány - mivel a komárvárosi gyülekezet többször kérte prédikátora szabadon bocsátását, hogy szolgálatát elláthassa - a törvénynapig a komárvárosi polgárok kezességével szabadon szerette volna bocsátani Jagonics Györgyöt. Kanizsai püspök ehhez csak evangélikus püspöktársa beleegyezésével járult volna hozzá, aki azonban nem reagált se a meghívásra, se a kérésre (ld. 6. sz. levél), hanem értetlenségének adott hangot, mivel furcsállotta azt, hogy ha a kiskomári főkapitány fogatta el a komárvárosi lelkészt, és nem akaija elengedni, akkor, mint világi hatalom, Sárkány István ítélkezzen felette. Ha pedig Kanizsai püspök ítélkezhet felette, akkor miért nem viheti el Kiskomárból a bűnöst? Kis Bertalan azt javasolta, mivel Jagonics vétke egyértelmű, azt maga sem tagadta, Kanizsai élje el, hogy először ő ítélkezhessen felette, utána a főkapitány már tudni fogja, hogy mit tegyen a vétkessel (Ld. 7. sz. levél.). Ezt követően a református püspök ismét a halogatás taktikáját választotta, hátha püspöktársa megenyhül, és nem követeli a komárvárosi lelkész megbüntetését. Ezzel fél év haladékot ért el, ám Kis püspök hajthatatlan maradt. Ezért Kanizsai az igazságszolgáltatás lefolytatására 1632. május 12-re Kiskomárba partikuláris zsinatot hívott össze, ahova újfent meghívta Kis püspököt is, jelezve neki, hogy a vitézlő szék tagjai és Sárkány István főkapitány is jelen lesznek, hiszen az ügy részben az ő hatáskörükbe tartozik (Ld. 9. sz. levél.). Az evangélikus püspök érezte, hogy püspöktársa a „hazai terep” előnyeit kihasználva igyekszik az esetet bagatellizálni, ezért nehezményezte, hogy az eset palástolására bevonta a világi peres eljárást az ítélkezésbe - holott annak idején azzal, hogy patrónusuknak megmutatta a kiskomári lelkészek levelét, épp ő tette ezt meg -, továbbá, hogy Kanizsai püspök csak részzsinaton hajlandó tárgyalni az ügyet, és annak időpontját úgy választotta meg, hogy azon ne tudjanak az evangélikusok megjelenni, mert akkor tartják csepregi generális zsinatukat (Ld. 10. sz. levél.). Az egymás melletti elbeszélés ismét megtörtént, hiszen a református püspök nem halasztotta el a zsinatot, sőt Sárkány István főkapitány házában előkészített szálláshellyel Egyházkerület presbitériumának a tagja. - EFK. Cat. VI. Relig. Tit. III. k. No. 1. föl. 271., 353-, 369; THURY, 1910/a. 20. p.; THURY, 1910/b. 54., 76., 108. p.; Thury, 1998. 261., 296., 333. p.; Payr, 1924. 212., 280. p.; KöBLöS-KráNITZ, 2009. 488. p.
