Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Posta Anna: Alistáli Farkas Jakab 1652-es respondensi felelete, mint Apáczai Csere János De summa scholarum necessitate című beszédének egyik forrása
24 Egyháztörténeti Szemle XV/4 (2014) gon kívül élők tiszteletét egyaránt hamar kivívta önzetlen, nyájas, megnyerő modorával. A skót presbiteriánusok is rajongtak az utrechti teológusért, ám ő mégis a magyar deáksággal szemben mutatott kiemelt rokonszenvet. Mi sem bizonyílja ezt jobban, mint az általa a holland és a magyar hallgatók számára létrehozott ösztöndíj-alapítvány, sőt a professzor nem zárkózott el az elől sem, hogy alkalmanként a saját vagyonából kiemelt összeggel támogassa a számára kedves magyar tanítványokat, így aztán nem meglepő, hogy hamarosan a legjobb magyar diákok csoportosultak Voetius köré: „Egyébként is Voetius elvül vallotta, hogy minden deák mellett ott kellene állnia egy-egy professzornak, mint lelki vezetőnek és tanácsadónak, s úgy látszik, ezt az elvet a magyar deákokkal szívesen meg is valósította.”12 Bán Imre Apáczai-monográfiájában mintegy seregszemleszerűen tekinthetünk végig azon magyar személyek során, akik Apáczaival egy időben, a 17. század közepe táján az utrechti egyetem hallgatóinak táborát növelték. A következő diákok szerepelnek az említett irodalomban: Tofeus Mihály, Komáromi Csipkés György, Geleji Katona István, Enyedi Sámuel, Sikó János, Igaz Kálmán, Németi István, Horti István, Diószegi K. Pál, Buzinkai Mihály, Báthori Mihály, Miskolczi Csulyak Gáspár és végül, de nem utolsó sorban Alistáli Farkas Jakab. Az utrechti egyetemen ezek a hallgatók egyfajta diáktársulást alkottak, ám „Hollandiából a wittenbergi vagy heidelbergi bursához hasonló szabályos magyar deák-társulásokról nincsenek adataink - a XVII. században ezek már nem is időszerűek -, közösségi szellemet azonban bátran feltételezhetünk itt is, különösen éppen Utrechtben”.‘3 A fent említett diákok apraja-nagyja alkotta tehát az ún. utrechti kört, egyfajta szellemi közösségként, még inkább baráti társaságként kell értelmeznünk a holland földre peregrinált fiatal értelmiségiek ezen kis csapatát. III. A Problemata aliquot ad politiam ecclesiasticam de scholis című, Alistáli Farkas Jakab nevéhez köthető RMK III. 1814. sz. respondensi feleletből 1-1 példányt őriz a marosvásárhelyi, a kolozsvári, a sárospataki és a debreceni református kollégium. A Kolozsvári Református Kollégium példányának eredetére vonatkozóan hasznos információkat kapunk Herepei János tanulmányából, miszerint az 1652-es nyomtatvány Porcsalmi Pap András bibliotékájából került be a kollégium gyűjteményébe, aki pedig a kolozsvári iskola lektora volt 1642 és 1667 között, majd a kolozsvári egyházközség különféle papi tisztségeiben szolgált. „Képzett, okos fő volt, aki egész életén keresztül gyarapította könyvtárát, így váltotta magához a korán elhunyt Apáczai könyvtárának tekintélyes részét is [...] Könyvtárát - úgy látszik - a kollégiumnak hagyományozta.”1'' Az említett respondensi feleletet éppen maga Alistáli ajándékozhatta kollegájának, Apáczainak, a „címlapra írt kézirással találjuk: »Apatzai Jano...« A hiányzó néhány betűt a könyv bekötésekor a könyvkötő levágta. Kiegészítése: »...sé« vagy »...snak« lehetett. Ugyanis e név egykorú, de nem Apáczai kézírása, s 12 BÁN, 1958.125. p. •s Bán, 1958.105. p. “4 HEREPEI JÁNOS: Apáczai Csere János könyvtárának töredéke. In: Magyar Könyvszemle, 1959. 79-85. p.; 81-82. p.
