Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: Adalékok Debreceni Ember Pál kéziratban maradt szövegeinek irodalmi hagyatékához
54 Egyháztörténeti Szemle XV/4 (2014) leírhatta, oldalán már kibogozhatatlanná váltak a szépen metszett betűk.14 * Az ekkor szokásos és lehetséges temetési szövegek (a temetést kihirdető halotti chárta; 1 magyar prédikáció és 1 latin oratio a háznál, illetve 1-1 a temetőben; verses köszöntők és énekek a kántor vezetésével a temetéskor; a gyászévben külön kiadvány a Collegium diákjai és a környék lelkészei részvételével; a prédikációk kiadása, etc.) helyett a ceremónia egyszerűségét és dísztelenségét várta el a végrendelet hagyója. Debrecenben 1678 és 1686 között az egyházi és világi vezetők (főbírók, lelkészek és professzorok) egy egész generációja távozott az élők sorából, és majd mindegyik alkalmából kiadtak egy tisztelgő kötetet vagy egy prédikációt. Kivéve Komáromi Csipkés esetén? Vagy nem maradt ránk? Talán az utóbbi. Annyi bizonyos, hogy a fenti végrendelet a családon kívül az Ecclesia, a Schola, a Prédikátorok és Mesterek, az Ispotály, a könyvnyomtatás, a sárospataki és debreceni könyvtárak részére egyaránt rendelkezett meghatározott összegről.16 A város meghatározó alakja volt, és a hagyatékából mindenki részesült. Lehetetlen, hogy ha nem a végtisztesség adásakor, de akkor az emlékezéskor ne állítottak volna neki emléket, legalább könyvkiadással, emlékező kötettel. Az egész szertartásról sem tudunk semmit. A városi jegyzőkönyv 1678. október 3-a után csak október 17-én tartalmaz bejegyzést.16 Az egyházmegyei és egyházkerületi jegyzőkönyvek szintén nem rögzítettek semmit, pedig Komáromi Csipkés mint egyházmegyei főjegyző kézvonását és aláírását ott találjuk az 1664 és 1677 közti idők iratain végig. Csupán a fentiek alapján azt mondhatjuk, hogy ha a kért egyszerű, dísztelen módon járt el a város a vezető lelkésze temetésekor, akkor is volt prédikáció és kórusének. A debreceni püspök Nógrádi Mátyás, aki egyben az egyházmegye esperese is volt, mondhatta a temetési beszédet, illetve a többi debreceni szolgatárs is (Keresztúri Bálint, idős Köleséri Sámuel, Kábái Bodor Gellért) biztosan szerepelt valamilyen módon.1? A halál pontos dátumát is csak egy másik beszédből ismerjük: Kábái Bodor Gellértnek a debreceni főbíró, id. Dobozi István felett mondott temetési prédikációjából, ahol a Debrecen egéről csak nemrég lehullott két csillag metaforával szerepel a két főember, Dobozi és Komáromi Csipkés halálozási dátuma.18 Kiszámolható, hogy a lelkész halála csütörtökre esett. Egy másik debreceni lelkész, idős Köleséri Sámuel esetében tudható, hogy az előkészületekre nem is kellett több 2 napnál 14 ZOLTAY LAJOS: A Czegléd-utcai temető római kori síremléke és Méliusz sírköve. In: Debreceni Képes Kalendárium, 1935. 125. p. Sokáig a Déri Múzeum előtt a Püspöki palota hátsó részén volt látható, jelenleg a Dorottya utcai katonai sírkerthen (a Hősök temetőjében) állja az idők viharát 9 másik korabeli társával. 18 BÖLÖNI, 1875. 279. p. 16 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (Debrecen), IV. A. 1011/a. (=Debreceni magisztrátusi jegyzőkönyvek.) 20. köt. (1678-1680), 1678. október 3. v BAKÓCZI JÁNOS: A debreceni ev. református egyház lelkipásztorai, 1535-1894. In: Bakóczi János adattár gyűjteményei, 1536-1980. [kézirat], 1-2. köt. - Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára (Debrecen), II. 28. d), II, 35. (továbbiakban: Bakóczi.) 18 Kábái Bodor Gellért: A jó elöljáróknak a nép közzül való kiesésének káros voltáról való edgyügyü Elmélkedés. [Halotti beszéd id. Dobozi István főbíró felett.] Debrecen, 1679. (RMKP 2094.) A2v. Idézi lapszám nélkül: Bakóczi. 352. p.
