Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: Evangélikus iskolák Sáros vármegye területén a 16. és a 19. században
94 Egyháztörténeti Szemle XV/1 (2014) folytathatta tanulmányait. A többi professzorral együtt (Viczay Péter, Burius János, Motúz Mátyás) olyannyira felvirágoztatta az egész intézetet, hogy működésének utolsó éveiben is úgy tündökölt, mint megalapításakor. Az ismert személyiségek közül Eperjesen tanult a 18. század elején a későbbi rektor, Matthaeides Sámuel is, az orvos-természettudós Rayman János Ádám vagy a pedagógus-író Bárány György. Mivel a kollégium működése és ígéretes fejlődése II. Rákóczi Ferenc vallási politikájának volt köszönhető, a kollégium képviselői az intézetet "Collegium Rákóczyanum"- nak nevezték el. A felső-magyarországi evangélikus konvent 1709 tavaszán, pontosan május 13-án ülésezett Eperjesen. Követei a kollégiummal kapcsolatban felmerülő problémákról, az új rendelkezésről és a kollégium jövőjéről is tanácskoztak, s jóváhagytak egy átfogó tervezetet az intézet jövőjéről. Ez viszont nemcsak kitért az iskola működésének minden elemére, de ezeket túl is lépve az országos jelentőségű feladatok megvalósítására irányult. Ilyen volt például egy központi evangélikus levéltár és egy egyetemes evangélikus jegyzőkönyv létrehozása is. Hasonló jelentőségű volt a kor legfontosabb eseményeinek részletes megörökítése.108 109 A kollégium modern tudományos-oktatási intézetté való átalakítása több volt, mint csupán csak egy 1709-es tervezet. Az evangélikus egyházhoz hozzárendelt új feladatokkal Magyarország legnagyobb központi tudományos-kulturális intézete lehetett volna, amely jelentőségével még az egyetemet is túlszárnyalhatta volna. Ez viszont a szabadságharc leverése következtében már nem valósult meg. Epeijesen 1710-ben kitört a pestisjárvány, amelynek 3000 ember esett áldozatául, köztük volt a kollégium rektora is, Rezik János. Helyére Matthaeides Sámuelt választották meg, a greifswaldi egyetem fiatal végzősét.10« A szabadságharc utolsó ostroma alatt az 1711-es kapitulációt megelőzte az evangélikus és a katolikus polgárság között megkötött egyezség, amely szerint az evangélikusok lemondtak a nagy (német) templomról és parókiáról, melynek fejében a katolikusök respektálták az evangélikusok jogait a kollégiumra és a kisebb (magyar) templomra vonatkozólag. Az egyezséget Virmond marsall is betartotta, így a kapituláció után is zavartalanul folyhatott a tanítás. Az uralkodó már 1711 februárjában a szabadság- harc kitörése előtti vallási viszonyok visszahelyezését követelte. Ez a kollégium elhagyását, és a kis templom jezsuitáknak való átadását jelentette. A városi tanács képviselőket küldött Bécsbe, akik I. József halála után Eleonóra Magdolnától kértek segítséget, aki viszont elutasította a kérelmüket, és kiadta a parancsot a kollégium elhagyására. A lefoglalt épületek helyett a városnak kellett bizonyos helyeket biztosítania a külvárosban, és a 26. soproni törvénycikk értelmében egy bizottságnak kellett ezeket kijelöl108 ÖA Presov, EKP 101: Projectum circa Requisita per Statum Augustam Evangelicum in Genere et Signante ad Collegium Epperiessiense procuranda: Epperiessini Die 13. May 1709 Signatum. 109 Matthaeides Sámuel egészítette ki és egységesítette Rezik művét a Gymnasiológiát, a magyarországi gimnáziumokról.
