Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: Evangélikus iskolák Sáros vármegye területén a 16. és a 19. században

90 Egyháztörténeti Szemle XV/1 (2014) Az evangélikus lelkészek és tanítók elvesztették lehetőségeiket a hivatásuk gyakorlására, és a pozsonyi reverzálisok értelmében sokan határon túlra mentek. Czabán Izsák először Németországban keresett ki­utat, de egy rövid torni, danzigi és tübingeni tartózkodás után Erdélyben, Nagyszebenben kötött ki, ahol néhány év múlva helyi papnak is megválasz­tották.8'* Ladiver Éliás rövid tiszolci és késmárki működés után szintén Tómba ment, s onnan tovább Danzigba és Königsbergbe, majd a lengyelországi Leszno városába. A végén elfogadta a nagyszebeni tanítói állást a helyi gimnáziumban, ahonnan Segesvárra hívták rektornak. Sikere­sen megreformálta az ottani gimnáziumot, és a városban maradt az 1682- es magyarországi hazatéréséig.88 Száműzetésbe vonult több diák is, mint például Rezik János, aki Tornban fejezte be a tanulmányait.84 * 86 A vármegye területén 1672-73-ra teljesen megszűnt az evangélikus iskolaügy. A vidéki iskolák vagy elhagyatottak voltak, vagy a katolikus pa­pok kezére kerültek, akik a jezsuitákkal közösen átvették a városi gimnázi­umokat is. A gimnáziumok tanárainak és a parókiái iskolák rektorainak vagy külföldre kellett menekülniük, vagy valahol vidéken rejtőztek el a hivatásuk gyakorlásának lehetősége nélkül. Illegális működésüket a hivata­lok szigorúan büntették. Problematikus volt viszont az új katolikus iskolák látogatása, mert a protestáns lakosság teljes mértékben elutasította. Az oktatás és az iskolaügy állapota mélypontra került, s ez egészen a nyolcvanas évek elejéig tartott, amikor a Thököly Imre vezette felkelés hozott változást. Mivel Sáros vármegye a kezdetektől fogva a felkelés terü­letére esett, ez az iskolák és a templomok visszaszolgáltatását jelentette az evangélikusoknak. Amikor 1681-ben a soproni országgyűlésen elfogadták a vallási törvénycikkeket (25. és 26. törvénycikk), ezek Sáros vármegyében ugyanúgy, mint majdnem egész Felső-Magyarországon nem az ún. artikuláris helyekre vonatkoztak, hanem a templomok és az iskolák ügyé­ben elismerték a status quo-t.87 A vármegyében így már legálisan működ­hettek a mezővárosi és a falusi egyházi iskolák. Amikor a Habsburg-seregek mind a három szabad királyi városból kivonultak 1682 augusztusának közepén, a polgárok a kurucokkal közösen elfoglalták a templomokat és az iskolákat. A felkelő seregekkel együtt többnyire a papok és a tanárok is visszatértek a városokba, akik a megújult gimnáziumokban megkezdték a rendes oktatást. A gimnáziumoknak sok problémával kellett megküzdeniük, például a pénzhiánnyal, a túl nagy létszámú diáksággal (az előző korszak okozta oktatáskorlátozás miatt), valamint a tanárhiánnyal. 84 Hazájába már nem tért vissza, és ebben a hivatalban dolgozott haláláig, 1707-ig a fia is, János (Eperjesen született), aki nagyszebeni várnagy és Erdély szász polgárságá­nak grófja lett. BINDER, Paul: Slowaken und Zipser in Siebenbürgen. In: Éliás Ladiver a Michal Gregus, osobnosti a ich dielo v obraze doby. Presov 1995, 98.1. 88 Fabiny, T.: i. m.., 27.1. 86 Eperjesi á. h. evangélikus gyülekezet Levéltára: Series Primariorum Professorum et Rectorum prout et eorundem collegarum schola, et Collegio Eperiessiensi Praepositorum. 87 Novellae seu Articuli Regni Hungáriáé. Corpus luris Hungarici, lymavia 1734, 332 - 333-1-

Next

/
Oldalképek
Tartalom