Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: Evangélikus iskolák Sáros vármegye területén a 16. és a 19. században
88 Egyháztörténeti Szemle XV/1 (2014) Tekintettel ezekre a tényekre, Pomarius hamarosan egyetemmé akarta alakíttatni.75 Ennek ellenére a következő hónapokban a kedvezőtlen társadalmipolitikai viszonyoknak következtében sor került a kollégium erőszakos beszüntetésére, amely nemcsak a Sáros megyei evangélikus iskolaügy végét jelentette, hanem az egész országét is. A rekatolizáció korában A Wesselényi-összeesküvés 1670 nyarán történt leleplezése után néhány felső-magyarországi vármegye és szabad királyi város az ellenállás oldalára állt, a megyei nemesség és a polgárok nyílt konfliktusba kerültek az uralkodóval. Rövid, szervezetlen ellenállás után Spankau generális katonaságával az ország keleti részét elfoglalta. Az összeesküvés leverése annak az időszaknak az elején történt, amikor megszilárdult az abszolutizmus, és az ellenzék elleni megtorlások során nem utolsósorban az erőszakos rekatolizáció is színre lépett. Még a felső-magyarországi megyék elfoglalása idején került sor a protestáns templomok, parókiák s iskolák erőszakos elvételére. A katonaság közbenjárásával kiűzték az evangélikus papokat és tanítókat, és helyükre katolikus lelkészeket ültettek, főleg szerzeteseket. Ekkor Sáros megyében is ideiglenesen megszűntek az evangélikus plébániai iskolák tucatjai. A szabad királyi városokban változatlanok maradtak az egyházi viszonyok, de néhány hónap elteltével az uralkodó mint egyedüli patrónu- suk engedélyezte az evangélikus egyház minden vagyonának elkobzását. Az elsők között volt a Felső-Magyarországi Rendek Kollégiuma, amely bizonyosan nem volt véletlen. Az uralkodói parancs ellenére való felépítése, Pomarius rektor igyekezete az iskola bővítésére, valamint Ladiver, Cabán és Pomarius szereplése a jezsuitákkal folytatott teológiai hitvitákban bonyolították az iskola helyzetét, amelynek léte nem volt ösz- szeegyeztethető új, abszolutisztikus politikájával Magyarországon. A kollégium elkobzását Spankau generális hajtotta végre 1671. május 23- án. A következő nap elfoglalta a katonaság, és hadi raktárrá alakította át. Néhány hónap múlva azoknak az egykori tanárainak is el kellett hagynia a kollégiumot, akik addig időszakos feltételekkel oktathattak a régi iskolai épületben. 1672 júniusában az egri kanonok, Kolosváry István elrendelte az evangélikusok vagyonelkobzását, ami mindhárom templomukat és a parókia egész vagyonát érintette. Július elején aztán a szepesi kamara odaadta a kollégiumot a jezsuitáknak.76 Még 1671 folyamán Kisszebenben a katonaság a két evangélikus templommal együtt elfoglalta a gimnázium épületét. A legtovább a bártfai evangélikus gimnázium állt fenn.77 Csak 1672 májusában, illetőleg június GÖMÖRY, János: Az Eperjesi Ev. Kollégium. Eperjes 1933,17.1. 76 Hörk, J.: Az Eperjesi ev. kér. Collegium, 34-35. 77 SA Presov, Pob. (Pobocka Eperjesi Állami Levéltár Fióklevéltára) Presov, Mag. Sabinov, 104, 11: Bársony György, egri püspök levele a bíróhoz és a tanácshoz 1672. július 28.
