Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: Evangélikus iskolák Sáros vármegye területén a 16. és a 19. században
84 Egyháztörténeti Szemle XV/1 (2014) középkori hagyományra épült, a 16. század utolsó negyedében lutheri humanista gimnáziummá alakult át. Az oktatás nyelve állítólag magyar volt, valószínűleg azért, mert a környék nemeseinek fiai látogatták. A héthársi kisvárosi iskolában, ahol a 17. század elején német lakosság élt, a német nyelv lett az oktatás nyelve. A negyedik mezővárosi evangélikus iskola a 17. század 30-as éveitől működött Tapolyhanusfalván. Ezeknek az iskoláknak a rektorai nem rendelkeztek egyetemi végzettséggel, és főleg városi vagy mágnási gimnáziumok végzősei voltak. A rektorokon kívül (néha a kántorokon is) rendszerint nem működtek bennük más tanítók.59 A rektorok fizetései főleg a határbeli mezők és rétek használatából álltak, esetleg a földesurak pénzadományaiból vagy a jobbágyoktól származó terményekből. Sáros vármegyében is a legnagyobb számban a vidéki, a parókiái iskolák működtek. A rektoraiknak (tanítóiknak) nem volt magasabb műveltsége, és rendszerint a kántori feladatot is betöltötték, illetve bizonyos egyházi feladatokat. Elsősorban a templomi mezők és legelők használatából származó jövedelmeket szedték be, a parasztoktól a naturális juttatásokat és az egyházi műveletekből származó (stóla) bevételeket. Ilyen iskolák voltak a következő községekben: Kajáta, Tarcadobó, Lipóc, Ternye, Richvald, Siroka, Somos,59 60 Krivány, Lubotény, Tarkő, Tarca, Vörösalma, Décső, Daróc, Hámbor, Senvíz, Olysó, Roskovány, Plavnica, Pécsújfalu, Jákófalva, Nyársardó, Orkuta, Osztrópatak, Szentmihályfalva, Magyar- raszlavica, Tótraszlavica, Kapronca, Kucsin, Mesztiszkó, Malcó, Karácsonymező, Bisztra, Sóvár, Böki, Kecerpeklén, Kende, Szedlice, Bajor, Szinye, Szinyeújfalu, Hedri, Bertót, Sárosszentkereszt, Harapkó, Nagyvitéz, Szinyelipóc, Istvánvágás, Tapolyhermány, Jemye, Mocsármány, Senyék, Bresztó, Hernádszentistván, Kőszeg, Terebő, Ladna, Radács, Endrevágása, Monyhád, Berzenke, Deléte, Felsősebes, Pálvágása, Petróc, Balpataka, Kálnás, Décső, Bodonlaka, Viszoka, Lénártfalva, Gerlachfalva, Girált, Kom- lós, Komlóskeresztes, Kükemező, Kapinémetfalu és Margonya.61 Vitathatatlanul a legjelentősebb oktatási intézmény Sáros vármegye területén, amely már megalakulása után kerületi jelentőségre tett szert, a Felső-Magyarországi Rendek Kollégiuma volt, a királyság egyetlen evangélikus főiskolája. A17. század közepétől fokozatosan romlott az evangélikus egyház helyzete Magyarországon. A hívők erőszakos áttérítése, a templomok elkobzása, a különböző diszkriminációk mellett a viszonyok megromlása az iskolaügy és a művelődés terén is megmutatkozott, amely a protestantizmus hagyományos gyakorlata volt. A nemzetközi helyzet változásának következtében, valamint a Habsburgoknak a német protestáns államokkal való romló kapcsolata miatt a század második felében akadályba ütközött a német egyetemeken való tanulás lehetősége. Éppen ezért szükségszerű volt a teológiai tanulmányok bevezetése Magyarország területén. Úgyszintén a két jezsuita egyetem (Nagyszombaton és Kassán) fokozott 59 Hörk, J.: Sáros-Zempléni á. h. evangélikus. 28-29; Rezik, J. - Matthaeides, S: c. d. 60 Rezik, J. - Matthaeides, S.: c. d., s. 536-538. 61 Hörk, J.: Sáros-Zempléni á. h. evangélikus. 221-341.1.
