Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: Evangélikus iskolák Sáros vármegye területén a 16. és a 19. században
Evangélikus iskolák Sáros vármegye területén a 16. és a 19. században 79 képviselői különböző német egyetemeken szerezték meg tudásukat. Néhány évtized leforgása alatt a művelődés a lakosság szűk rétegének előjogából természetes és elengedhetetlen feltételévé változott a gazdasági és társadalmi érvényesülés szempontjából. A reformáció fejlődésének következtében a városi tanácsok a régi iskoláikat humán gimnáziumokká alakították át. Mintáik alapján építették ki saját gimnáziumaikat a mezővárosokban a mágnások és a gazdag nemesek, emellett persze minden nagyobb gyülekezetben elemi iskolákat alapítottak és tartottak fenn a parókiák patrónusai. Ebben az időszakban továbbra is a városi iskolák játszották a főszerepet. Fejlődésük nemcsak Sárosban, hanem az egész Felső- Magyarországon elválaszthatatlan abártfai rektor és reformátor, Stöckel Lénárd tevékenységétől. Ez a „Praeceptor Hungáriáé“ német minták nyomán reformálta abártfai városi iskolát, amely az iskolaügy fejlődésében vezető szerephez jutott a régióban, és példaként szolgált az ország többi iskolája számára is. A ló. század második felétől a városi iskolák a grammatika, retorika, teológia és filozófia három osztályban való oktatásával humán gimnáziumokként fejlődtek, amelyek lehetővé tették a végzettek számára tanulmányaik folytatását a külföldi egyetemeken. A városi tanácsok külön figyelmet szenteltek az iskoláknak, a gondozásukra sajátos városi hivatalt hoztak létre, amelyet a szenátus tagjai láttak el.33 Javult a tanárok fizetése is, annak ellenére, hogy a bérük korántsem érte el a városi papok vagy a fontosabb hivatalokat képviselő szenátorok fizetését. 1568-ban a bártfai rektor évi 62 forintot kapott, 8 ajándék forintot, terményekben 8 véka búzát és 26 öl fát. A segédtanár abban az időben 40 forintot kapott fizetésként.34 A bártfai születésű Stöckel Lénárd Boroszlóban és Wittenbergben tanult, ahol baráti viszonyba került a híres teológussal, Melanchthon Fü- löppel. A szász uralkodói udvarban való rövid tartózkodása után elfogadta a városi tanács meghívását, és 1539-ben rektor lett a saját városában.35 Néhány hónapos működése alatt 1540-ben kiadta a bártfai iskola törvényeit (Leges Scholae Bartphaensis), Magyarország első reformációs iskolai rendtartását, amely Melanchthon műve, az Ordo Visitatoris-a alapján készült el. Stöckel iskolatörvényei hosszú évtizedekig kötelező lett nemcsak a bártfai, hanem az ország többi lutheri iskolája számára is. A reformáció szellemében íródott törvények a diákoktól ájtatosságot, a Szentírás tanításának őszinte hitét, erkölcsösséget és példamutató viselkedést követeltek meg. Új sajátosság volt az iskola három osztályba való beosztása. Az elsőben olvasást, írást és katekizmust, a másodikban grammatikát (olvasást), a harmadikban latin és görög irodalmat, retorikát, költészetet, etikát, teológiát és matematikát tanítottak.36 Minden osztályba a szabályok értelmében több mint egy évet jártak a diákok. Az iskolai rendtartással összhangban a Stöckel-féle rektorátus alatt a bártfai iskolában három tanító tevékenykedett (minden osztályban egy). A híres reformátor az iskolai törvényeken kívül számos teológiai, egyházszervezeti munkát is kiadott, 33 34 33 Kónya, P.: Presov, Bardejov a Sabinov. 34 Tóth, S.: i. m., 268.1. 33 Dejiny Bardejova, 175.1. 36 HAJDÚK, Andrej: Leonard Stöckel. Éivot a dielo. Bratislava 1999,33-34.1.
