Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 4. szám - RECENZIÓK - Goór Judit: Czellárné Csiba Judit: A helvetiai confessio első dunántúli püspöke
Recenziók 145 már nem csak a kevésbé tanultakra gondol: érvelését az egyházatyákig vezeti vissza, Cyprianusra, Cyrillusra, Tertulliánusra hivatkozik, valamint a helvét Buliingerre. A kérdést Jézus Krisztus személye kettős természetének problematikájába helyezi. 7 pontban cáfolja a brentianus, vagyis lutheránus tanítást. Czellárné Csiba Judit a mű teológiai jellemzőit elsősorban Kathona Géza Fejezetek a török hódoltsági reformáció történetéből (Bp., 1974., 148-180.) c. írására támaszkodva foglalja össze. Kiemeli Béza hatását, amely Szegedi Kis István művein keresztül juthatott el a szerzőhöz. Nyelvi-stilisztikai szempontból a szöveg szólásokban és képszerű kifejezésekben gazdag voltát elemzi. Még szemléletesebb lenne a fejtegetés, ha a nyelvi jelenségeket a szerző többször társította volna a megfelelő teológiai tételekhez, amelyek megértését hivatottak szolgálni. Pathai korábban ismeretlen alapművének, az agendának van a legnagyobb teológia- és egyháztörténeti hozadéka. Először is jelentőséggel bír, hogy Az Helvetiai confession való Köröztyén Pradikátoroknak Dunán innen, az egyházi szolgálatban való rend tartásokról irattatott könijvechke egy kötetben szerepel másik három teológiai művel (Gönczi- féle artikulusok; Zoványi György: Canones ecclesiastici; 1667-es sárospataki artikulusok), ami önmagában is teológiai fejlemény, koncepció. Ezen kívül kiderült, hogy a könyv tartalma más, mint eddig az utalások alapján hitték. Beleillik a 16. század óta folyamatosan megjelenő szertartáskönyvek sorába, Heltaitól Milotai Nyilas István művéig. Czellárné Csiba Judit az összehasonlításokból arra a következtetésre jut, hogy Pathai írása leginkább Meliuséval rokonitható. Témája a keresztség és az úrvacsora, továbbá - s ez rajta kívül egyedül Melius agendájában van így - a kiközösítés és az egyházmegkövetés szertartása. Napjainkban már Magyarországon is jelentős szakirodalma van a liturgikának, s remélhetőleg a doktori értekezésnek ez a része kapcsolatba kerül a legújabb fejleményekkel. Az olvasó számára igazán akkor kerül a helyére a Pathai-féle erősen egyszerűsített liturgia, ha nemcsak a korábbi és későbbi református, hanem a korabeli katolikus és evangélikus tendenciákkal is összehasonlítjuk. A kiközösítés és megkövetés célja, tartalma és formája is olyan téma, amelynek fejlődését érdemes az egészen korai kereszténységtől figyelembe venni. Bölcsészdoktori értekezés esetében különösen fontos szempont egy alkotó műveinek esztétikai jelentősége, nyelvi-irodalmi értéke. Czellárné Csiba Judit az 1613-ban keletkezett, majd 1626-ban Pápán kinyomtatott hitvitázó iratot emeli ki mint Pathai prózaírói munkásságának csúcspontját. Címe: Amaz Hét Fiev es tiz saru) fene ruháztatot parázna Babilonnak, mely az eo tisztátalan paráznaságának, arany pohárba toeltoet reszegetoe utálotossagával meg részegétoette az foeldnec lakozoit mezételensegenek tuekoere, s közvetlen ihletője - szerzője bevallása szerint - Pázmány Péter Kalauza. Célja az olvasót két diák párbeszédén keresztül meggyőzni, hogy az igaz vallás a református. Lényegében a katolicizmus teljességre törő bírálatáról van szó, annak bizonyításáról, hogy a Szentírás és Krisztus rendelései helyett „emberi csinálmányok” terepe a pápás egyház. Az érvelésben mind bibliai, mind antik források, mind pedig 16-17. századi hitvitázó írók gondolatai szerepelnek, s a tanulmányszerző szerint ezek Szegedi Kis István Specu/umából kerültek ide. Sőt erre maga Pathai utal, szemben más hitvitázókkal, akik ezt elhallgatják, de írásaik nyilvánvalóan tükrözik Szegedi hatását. A „parázna Babilonnak [...]
