Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 4. szám - BESZÁMOLÓK - Sági György: In memoriam Bura László (1932-2014)
138 Egyháztörténeti Szemle XV/4 (2014) szágos anyaggyűjtő pályázatán III., illetve V. helyezést ért el, 2000-ben pedig II. lett. 1972 és 1979 közötti népdalgyűjtései két kötetben jelentek meg. Iskolatörténeti kutatásait a ’70-es években kezdte meg. A ’80-as évektől az ELTE jóvoltából Magyarországon is fokozatosan egyre több munkája jelent meg. 1990-et követően a korábban indexre tett, vagy politikai okokból egyáltalán meg sem jelent, csak kéziratban meglévő Írásai is sorra kiadásra kerülhettek. 1990 után különböző szakmai társaságoknak lett tagja: a Magyar Néprajzi Társaság levelező tagjává választották 1990-ben. Tagja volt az Erdélyi Múzeum Egyesületnek (1991), a Nemzetközi Magyarok Filológiai Társaságának (1991), a Kriza János Néprajzi Társaságnak (1993), az Anyanyelvpár- tolók Szövetségének (1993). 2000-től volt a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja. Bura volt a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyei Bíróság által megbízott egyik történész szakértő Scheffler János (+1952) és Bogdánffy Szilárd István (+1953) vértanú püspökök boldoggá avatási perében. Mindkét eljárás a mártír főpapok beatifikálásával zárult. XVI. Benedek pápa hozzájárulásával 2010-ben Nagyváradon került sor Bogdánffy, 2011-ben Szatmárnémetiben Scheffler boldoggá avatására. Bura hasonló megbízást kapott Hám János (+1857), volt szatmári püspök és kinevezett esztergomi érsek ügyében folyó eljárás kapcsán is. Ez azonban máig nem zárult le. Történész szakértőként rá hárult a feladat, hogy összeállítsa a tőlük és róluk megjelent írott anyagok jegyzékét. A boldoggá avatási perekkel összefüggésben, s attól függetlenül is több munkájában a romániai magyar katolikus egyháztörténettel foglalkozott, feltárva a fellelhető források segítségével a diktatúra évtizedeinek történetét, az egyház és a magyarság viszontagságait.2 A nyelvtudományi és egyháztörténeti munkái mellett nagyszámban jelentek meg egyéb művelődéstörténeti és helytörténeti írásai is. Már élete utolsó időszakában a MTA-PPKE „Lendület” Egyháztörténeti Kutatócsoport külső munkatársaként a - széleskörű nemzetközi kooperációban készülő - Püspöklexikon, illetve Frintaneum-projektek számára a Szatmári Egyházmegyére vonatkozó biográfiai szócikkeket készítette el példamutató alapossággal és gyorsasággal. E sokrétű szakember elhunyta nagy veszteséget jelent az erdélyi, de az összmagyar kultúra és a magyar tudományos körök számára egyaránt. Bura Lászlót 2014. szeptember 6-án szombaton a szatmárnémeti híd melletti temetőben helyezték végső nyugalomra Schönberger Jenő szatmári püspök vezetésével nagyszámú gyászoló (családtagok, rokonok, barátok, ismerősök) kíséretében. Hankovszky Ferenc szatmári püspöki helynök így emlékezett róla temetési szentbeszédében: „Erőink számbavételében példaként járt tehát előttünk. Sokszor beszélt arról, hogy meddig futja ereje. Teste meggyengült motorja meddig engedi. Laci bácsi már évek óta tudta, hogy súlyos beteg. Amikor elkezdődött ez a folyamat, akkor mindjárt vége is lehetett volna. De mivel nem így volt, mindig azt mondta, hogy minden órát, akár évet úgy tekint, ajándék arra, hogy dolgozzon, és feladatát végezze. Furcsa 2 Bura László Tusor Péternek küldött levele. Szatmárnémeti, 2012. június 6.
