Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 4. szám - BESZÁMOLÓK - Molnár Sándor Károly: Magyar református tábori lelkészek, tanárok, diákok az I. világháborúban. Debrecen, 2014. szeptember 18.
Beszámolók Magyar református tábori lelkészek, tanárok, diákok az I. világháborúban. Debrecen, 2014. szeptember 18. A Déri Múzeum épületében 2014. szeptember 17-18-án megtartott kétnapos konferencia jól példázza, miképpen tudnak különböző szervezetek és intézmények (MH 5. Bocskai István Lövészdandár, Debreceni Egyetem Történettudományi Intézet, Debreceni Református Hittudományi Egyetem, Doktoranduszok Országos Szövetsége, Debreceni Déri Múzeum) egy, az I. világháborút középpontba állító tudományos ülés érdekében összefogni. Ennek a közös munkának köszönhetően a második napon az I. világháborút érintő egyháztörténeti témájú előadásokra került sor. A konferencia tematikus részét Baráth Béla Levente, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem, Teológiai Intézet, Közép-Európai Reformáció és Protestantizmus Történeti Kutatóintézetének vezetője szervezte, aki három nagy tematikus blokkba rendezte az előadásokat. Az első blokk rendező elvét a korabeli református egyházi közigazgatás egysége adta, így egy egyházkerület, egyházmegye majd egy egyházközség 1914 és 1918 közötti életét járták körül az előadók. Az első előadást László Lóránt (Teleki Téka Marosvásárhely, történész) tartotta Adalékok az Erdélyi Református Egyházkerület I. világháborús történetéhez címmel. Az előadás az Erdélyi Református Egyházkerület első világháborús történetét taglalta a teljesség igénye nélkül, hisz maga a téma nagyon tág és komplex, akár egy több kötetes munka is íródhatna a témából. Az egyház- kerület hivatalos lapjának, a Református Szemlének és az Erdélyi Református Egyházkerület kolozsvári levéltárának anyagaira épült aí előadás, mely betekintést nyújtott többek között az egyházi elit életébe, a prédikáci- ós gyakorlatba, teológiai előadások témáiba, háborús tematikájú írásokba. Ezt követően Berekméri Árpád-Róbert (Maros-vásárhelyi Református Gyűjtőlevéltár, levéltáros-történész) mutatta be a Marosi Református Egyházmegye elrekvirált harangjai az I. világháborúban című tanulmányát. Az előadó először ismertette a rekvirálás okait és annak közigazgatási történetét. Ezt követően pedig az egyházmegyei harangok átvételének történetére tért át, és többször hangsúlyozta, a rekvirálást az 1916. augusztusi román betörés jelentősen hátráltatta. Azzal, hogy az egyházmegye területének egy része a hadszíntér közelébe került, egyes egyházközségek harangjait a hivatalos eljárás mellőzésével vitték el, ami a későbbi kárfelmérést nehezítette. A levéltári forrásokon nyugvó előadásból kitűnt, hogy több egyházközség esetében is számos visszaélés történt, ami Kovács László esperes 1917. januári panaszleveléből is kiderül. Egy 1917 márciusában, az Igazgató-tanácshoz felterjesztett lajstrom szerint a Marosi Református Egyházmegye 92 egyházközségéből 108 különböző súlyú harangot és hat csengettyűt vittek el. Egy évvel később újabb rekvirálásokra került sor, amikor már a történelmi értékű harangok sorsa forgott kockán. Az előadás záró gondolata a háború utáni időszakra tért ki, mi módon pótolták az egyházközségek a harangjaikat, illetve néhány esetben hogyan találták meg az egyházközségek sajátjukat. A Debreceni Hittudományi Egyetem doktor- jelöltje, Molnár Sándor Károly (Budaörsi Református Egyházközség,