Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: A felcsíki római katolikus papság az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban
A felcsíki római katolikus papság az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban 91 Gyulafehérváron raboskodott. Dombi Gergelyt balánbányai plébánost, a magyar ügyek pártolásában kompromittált papot 1850-ben püspöke fosztotta meg plébániájától. Fontos azt is figyelembe venni, hogy a kivizsgálások során tanúként kihallgatott hívek hogyan nyilatkoztak lelkipásztoruk forradalmi elkötelezettségéről, védve, esetenként vádolva papjukat. Ez esetben meghatározónak tekinthető az illető lelkipásztornak az egyházközségben eltöltött szolgálati ideje, amelynek időtartama magyarázhatja a hívekkel való jó együttműködés kialakulását, hogy hívei kiálltak-e mellette a megtorláskor. * 6 * * * * * * * * * * * * * * * * * *"> Az osztrák katonai kormányzat megtorló tevékenységének elemzésénél szembetűnő, hogy a legtöbb elítélt pap viszonylag rövid szolgálati idővel rendelkezett65 az egyházközség élén. A hívek részéről ez magyarázhatja a védelem elmaradását az állomáshelyén 3 év óta szolgáló Sebestyén Gábor és Dombi Gergely plébánosok esetében. Az egyházközségtől távol szolgáló, tábori lelkészséget vállalt csíkrákosi káplán, Vas Ferenc a menekülést választotta, az ő esetében a hívek közbenjárásának nem is lehetett volna relevanciája. Zámbler János 18 éve szolgált Csíkszentmártonban, de 1849-ben bekövetkezett halála miatt nehezen ítélhető meg úgy a személyes forradalmi szerepe, mint hívei hozzá való viszonya. A hosszabb szolgálati idővel rendelkező felcsíki plébánosok esetében tetten érhető a hívek védelme. A megtorlás kezdetén elfogott, állomáshelyén 38 éve szolgáló csíkszentmihályi plébános, Gyenge András és a szintén letartóztatott, az egyházközségben 18 éve szolgáló csíksomlyói plébános, Puskás Tamás mellett helyén maradhatott a 63 Dombi Gergely 1817-ben született. Pappá szentelve 1840-ben, Székelyudvarhelyen tanár, 1842-től Tusnádon káplán, 1845-től Balánbányán plébános. 1850-ben a megyéspüspök nyugdíjazta, 1851-től Zetelakán, 1852-től Csíkszentgyörgyön majd ismét Zetelakán káplán. Meghalt i860, június 3-án. FERENCZI, 2008. 224. p. 64 A legrelevánsabb példa a csíkszentgyörgyiek kiállása a kerületi esperes, s egyben a forradalmat lelkesebben támogató plébános, Tankó Albert mellett. „Alul írt Csík Sz[ent] Görgyi és Bánkfalva közönségének összes bírósága igaz tudomásunkból és tapasztalásainkból adjuk ezen bizonyító levelünket arról, hogy minapában elfogott Lelkipásztorunk Alcsik kerületi Fő Esperest Tankó Albert Úr sem a Templomban sem azon kívül lázító beszédeket nem tartott, annyi igaz, hogy hivatalos írásokat olvasott föl nekünk, de a mint egyikünknek, és másoknak is négy szem között többször megmondotta, mindezeket nem jó kedvéből, hanem parancsolatból még pedig fővesztési szoros parancsolatból tesz, mert mindenütt nagy ügyelet volt arra, hogy kihirdetik e a Papok és mikép hirdetik ki azt mi e végre hozzájok küldetett; egyéb aránt is rendetlenségre és csendháborításra, a Felség elleni engedetlenségre soha sem unszolt, sőt inkább valamint régebben most is közelebbről szüntelen a csendességet békét és engedelmességet hirdette és ajánlotta. Mindezekről igaz lelki ismeretünk szerint adjuk ezen bizonyító írásunkat.” - Ld. 62. sz. jegyz. Mellékelve: „Bizonyítvány: Csik Sz[ent] Györgyön August 13-án 1849 évben. Csik Sz[ent] György és Bánfalva összes bíráji: Nyíri Ádám, Miklós János, Basa Antal, Gál István, Gál Gergő, Bálint Ferentz, Gál Ferentz, Görgy István, András István, Botár György, Balás Jósef.” 65 A szolgálati időt nem a pappá szenteléstől eltelt időre értjük, hanem arra, hogy 1848ban mennyi ideje volt az adott pap valamelyik csíkszéki plébánián.
