Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: A felcsíki római katolikus papság az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban
88 Egyháztörténeti Szemle XV/4 (2014) esperest.43 Utóbbi helyzetének az ad sajátos színezetet, hogy 1848 őszén maguk a hívek panaszolták fel a püspöknek botrányos életvitelét,44 de a kivizsgálás során a konfliktust elsimították.« Mivel most a szabadság és a haza ügyét veszélyeztette hanyag magatartása, visszatértek botrányos életvitelére is. Az 1849. június 22-én tartott gyűlésen a kerületi papság kifakadt az esperes ellen, aki „hallatlan erkölcstelen életével a népet annyira demoralizálta, hogy hosz- szú idő alatt, s akkor is megfeszített nagy erővel és buzgósággal, ha helyrehozható. Borzad az ember azoktól, miket a papság és a nép az említett esperes úrról beszél; olyan dolgok, miket én írásba foglalni szégyenlek, s a miket tovább is tűrni bűn és lélekveszedelem.” Kérték, hogy a felcsíki kerületnek szóló körleveleket ne az esperesi hivatalhoz, hanem a kerületi jegyzőhöz küldjék, „mert ha nem Fő T[isztelen]dő Potyó Ferencz Úrral az Egyháznak előmenetelére semmiképp nem élhetünk”.-*6 Ekkor viszont már gyakorlatilag a kormány részéről jelentőségét vesztette az espereseken keresztül történő kapcsolattartás, a szabadságharc utolsó pillanataiban már közvetlenül a plébánosokhoz küldik az utasításokat. Erről tanúskodik a gyergyószárhegyi plébánoshoz küldött rendelet,*7 amely közli Horváth Mihály vallás- és közoktatási miniszter június 26-ról kelt utasítását: aki ebben a rendkívüli időben a rendes formához ragaszkodna, az csak gyávaságát palástolná, tehát ne hivatkozzanak arra, hogy az egyházi vezetőség nem adott utasításokat ki: „Ne várjátok, hogy a rendeletek a szokott úton, az egyházmegyei hatóságok által jussanak hozzátok.”-*8 Az elemzést le is zárhatnánk azzal, hogy a felcsíki térség a forradalom kezdetén ugyan értesült a változásokról, a támogatást jelzi a Szeged alatti táborba induló önkéntesek megléte, ami összefüggésben áll azzal, hogy az * 46 47 48 *3 Az érintett esperes június 30-án kelt levelében tisztázni igyekszik magát, a gyűlésről való távolmaradását azzal igazolva, hogy arról ő tudósítást csak megkésve kapott. A hivatalos levelek szétküldésének ügyét nem részletezi, egy rövid megjegyzéssel megkerülve a kérdést: ,A mint tetszik én ebben bűnömet nem tudom, de most a Respublicában minden Reform kedvet talál.” Potyó Ferenc felcsíki esperes levele Kedves Istvánhoz. Karcfalva, 1849. június 30. - GYÉFKL. Pl. 173/1849.-*-* A karcfalvi hívek Nagyboldogasszony hó 8-i keltezéssel felpanaszolták a püspöknek Potyó Ferenc kapcsolatát az egykori házvezetőnőjével („azzal a kurvával”). GYÉFKL. Pl. 1366/1848. *5 A vádak alól a kerületi papság tisztázta a főesperest, a kerületi jegyző jelentése szerint sikerült a nagyboldogasszonyi (csíkkarcfalvi) híveket és a papot megbékíteni, s a vizsgálat során kiderült, hogy a felhozott vádak nagy része valótlan volt. Miklósi János jegyző levele Kovács Miklós püspöknek. Csíkrákos, 1848. Karácsony hó 29. - GYÉFKL. PL 1424/1848. 46 Ld. 40. sz. jegyz. 47 GyFLGy. Szárhegyi plébánia iratai, 1848-1857. 48 A forradalmat támogató esperesek továbbra is párhuzamosan körözték ezeket a rendeleteket. A kutatás során erre konkrét bizonyíték csak az udvarhelyi kerületből került elő, 1849. július 6-án az esperes a keresztes hadjárattal kapcsolatos rendelet végére odajegyzi: „azon napon körbe is indítottam két példányban”. - Historia Domus et Ecclesiae Rom.Cath., Udvarhely. 51/1849. GYÉFKL. PL Ad 633/1849.
