Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rébay Magdolna: Megoldási kísérlet a kisiskolák helyzetére: a lelkésztanítóság intézménye a református egyházban a Horthy-korszakban
52 Egyháztörténeti Szemle XV/1 (2014) hogy l. az állam maga nem képes ezeken a településeken iskolákat szervezni, 2. a tanítóhiány miatt is csak képesítés nélküli tanítókat kapnának; 3. a lelkészi képesítés magasabb szintű, mint a tanítói; 4. a teológusképzés során a lelkészek tanulnak neveléstant, így szereznek a tanítói munkához szükséges szakmai ismereteket is. Egyedül a kettős megterhelés okozta többletmunkát ismerték el problémának.s Kis számban valamennyi egyházkerületben működhettek az 1868-as törvényt követően lelkésztanítók. Állításunkat a magyar református egyház legfőbb kormányzó testületének, az Egyetemes Konventnek a jegyzőkönyveiből vett néhány esettel tudjuk alátámasztani. Mivel a Konvent feljebbvi- teli fómmként szolgált, a vitás ügyeket ismerhetjük meg. A lelkésztanítók alkalmazásának, képesítésének feltételeit ekkoriban egyházkerületi szinten szabályozták. A Dunamelléki Református Egyházkerület a lelkésztanítóit a tanítói képesítés megszerzésére kötelezte. Ez ellen kért felmentést a Kon- venttől 1886-ban a luzsoki lelkésztanító hosszú tanítói működésére hivatkozva.* 6 Három évvel később három tiszáninneni lelkésztanító ügyét tárgyalta az Egyetemes Konvent. Minden esetben azt nehezményezték az egyházközségek, hogy a VKM a lelkésztanítói állások után is. követeli - visszamenőleg is a kamatokkal együtt - a tanítói nyugdíjjárulék megfizetését. Az egyik gyülekezet tiltakozó levelére a miniszter a lelkésztanítóságot törvényellenesnek nevezte és megszüntetését indítványozta. Az Egyetemes Konvent közigazgatási bizottsága az ügy kapcsán megjegyezte, a törvény alapján valóban kifogásolni lehet a lelkész tanítói minőségben történő alkalmazását.7 A probléma egy évtizeddel később (1900) is felmerült a Dunamelléki Egyházkerület egyik lelkésztanítójával kapcsolatban. A miniszter a kérvényt ekkor elutasította, és ismét hangsúlyozta: a két állás egyesítése csak ideiglenes lehet. A problémával csak évtizedekkel később találkoztunk újra.8 1890-ben az Egyetemes Konvent a közalapi segélyek iránti igények csökkentéséről hozott határozatot. A takarékoskodás egyik útjaként „paptanító” állomások szervezését javasolta. Az egyes egyházkerületek pontos számadatokkal alátámasztott javaslatokat tettek arról, mely egyházközség gazdálkodását segítené a két állás összevonása. Ezzel szemben a vallás- és közoktatásügyi miniszter továbbra is igyekezett elérni a lelkésztanítói állások megszüntetését. Személyesen és/vagy a törvényhatósági bizottságok által több egyházközséget is felszólított erre.« s Uo.; EKjkv. 1894. 88. sz. 8-9. p. 6 EKjkv. 1886. 76. sz. 126. p. Korábbi kutatásaink szerint a Dunamelléki Egyházkerület közgyűlése 1888-ban írta elő a lelkészjelöltek számára a tanítóképesítő vizsga letételét. - RÉBAY Magdolna: Református közoktatás a fővárosban a kezdetektől 1952-ig. Kitekintéssel az illetékes egyházmegyék és a Dunamelléki Református Egyházkerület közoktatási politikájára. Debrecen, 2011. (továbbiakban: RÉbay, 2011.) 91. p. z EKjkv. 1889. 62. sz. 80—81. p. A miniszter 1889-ben azt ígérte az Egyetemes Konvent világi elnökének, hogy megadja a felmentést a szóban forgó 3 egyházközségnek, de hangsúlyozta, csak eseti engedélyezésről van és lehet szó. - EK 1891. 39. p. 75-76. 8 EKjkv. 1901. 76. sz. 100-101. p.; EKjkv. 1902. 59. sz. 93-94. p.; EKjkv. 1943. 404. sz. 502. p. 5 EKjkv. 1890. 86. sz. 75-93. p.; EKjkv. 1894. 88. sz. 7-8. p.
