Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: Adalékok Debreceni Ember Pál kéziratban maradt szövegeinek irodalmi hagyatékához
Adalékok Debreceni Ember Pál kéziratban maradt szövegeinek irodalmi... 61 akarminemű zűrzavaroctul is attul eil ßakaztatni.”41 Ember Pál a másodikat idézte, és ezt közöljük táblázatban: a jegyzőkönyvi esküszöveget és az Ember Pál-féle átiratot, változatot. (Ld. 2. sz. melléklet.) Megállapítható, hogy Ember Pál nem betűhíven, hanem a saját rövidítéseit alkalmazva rögzítette a zempléni anyakönyvből a kiírtakat. Az kérdés marad, hogy miért a magyar szöveget írta le. Ezek szerint magyarul tette le az esküt? A zárósorok csak azt rögzítik, hogy „Ezen Forma ßerint esküttem meg” - azaz nem kötik ezt nyelvhez. A Lampe-féle kiadványban viszont természetesen már latinul szerepelt a szöveg, de ettől még éppen mondhatták volna ezt a részt, csak a fogadalmat magyarul. Erre forrást nem ismerünk, és ilyen módon nincs rá más magyarázat jelenleg, ha csak nem az, hogy Ember Pál magyarul mondta az esküszöveget. A fenti formulákat joggal kereshetjük vissza az Ember Pál szerkesztésében készült, de végül a Lampe neve alatt napvilágot látott egyháztörténetben, mivel ez a leírás nemcsak egy egyedi esetet rögzített, hanem annak hivatalos formáit, esküszövegeit is. Debreceni Ember Pál saját egyháztörténeti gyűjtésében még csak a Pápai Páriz Ferenc-féle 1684-es történeti munka folytatását, kiegészítését végezte önszorgalomból (losonci lelkészségétől fogva, 1695-től biztosan ezzel is foglalkozott), míg a kiadvány (az 1728-as Lampe-féle kiadás) pretextusaiban (a Jablonski-féle 1703-as elvárásokhoz mérten az 1708-ban lezárt gyűjtemény és másolataiban) már mind megjelentek az egyháztörténet szempontjából lényeges iratok, ágen- dák, zsinati és egyéb rendelkezések rendszeres leírásai.42 43 Mindkét fenti szöveg teljes terjedelmében bekerült az 1728-as egyháztörténetbe. Ismerve annak összeállását, és több másolatát, könnyedén megállapítható, hogy ezek a szövegek miként öröklődtek, esetleg variálódtak a másolások közben. Elsőként az előbbi rész („Formula Juramenti”) immáron latin nyelvű variációinak megyünk utána. Az 1728-as kiadványnak a különböző magyarországi dokumentumokat tartalmazó és értelmező III. könyvében, a rítusokról és ágendákról szóló III. szakaszban, s annak is az utolsó, XXX. fejezetében található.« Elvben tehát egyszerű dolga van a kutatónak: Az Ember Pál által leírt esküszöveg a lelkészbeiktatáson elhangzó fogadalom, mely a zempléni egyházmegye protokollumában eredetileg latin és magyar változatban is megtalálható, egymás után. Ember Pál kéziratos feljegyzésében a magyar esküformát, a kiadott szövegben pedig értelem szerint a latin nyelvűt rögzítette. A variációk azonban ennél számosabbak. A latin nyelvű alapszöveg Miskolci Csulyak István feljegyzései közt és az ő kézírásával maradt ránk, a második ennek korabeli magyar fordítása (fordítója ismeretlen). Az Ember Pál szerkesztette eredeti kéziratoknak két autográfjáról tud a szakirodalom: egy korai verzióról (1703), amit Jablonskihoz Berlinbe küldött Ember Pál,44 s egy átalakított, kibővített variációt, mely a kiadvány alapszövegét jelenthette, de elveszett a 18. szá41 Uo. 5. ill. 6. 42 Az egyháztörténet kéziratairól: RrroóKNÉ, 1973. II. 375. p. 43 Lampe-Debreceni, 1728.724-725. p. 44 Dissertatio historico-theologica enarrans... Ed.: Ember, Paulus Debreceni. [Másolat.] 1703. - Unitas Könyvtára, Poznan. VI. D., 1-4. = Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. Mikrofilmtár. 21028.
