Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Posta Anna: Alistáli Farkas Jakab 1652-es respondensi felelete, mint Apáczai Csere János De summa scholarum necessitate című beszédének egyik forrása
30 Egyháztörténeti Szemle XV/4 (2014) nem akarunk egy barbár, küklopszi, gyülevész nép szintjére lesüllyedni.34 Ezt a már korábban - az iskolák általános hasznosságáról szóló részben - megfogalmazott gondolatot a népiskolák szükségességének bizonyítására ismétli meg Voetius. Az anyanyelvi iskola az írás-, az olvasástanítás által formálja az embert a civilizált közösség tagjává, nélküle mindannyian barbár, küklopszi gondolkodásmódot, jellemet öltenénk magunkra.34 35 Apáczai, amikor az amerikai őslakókról szól, akik az írni- és olvasnitudó embereket e képességükből kifolyólag isteni lényeknek tartották, a következő, Voetiustól már ismerős gondolattal záija le a történet elmesélését: „Ám hagyjuk most e barbár, vad, Küklopsz-féle embereket!”36 37 Az anyanyelvi iskola az írás- és olvasástanítás mellett még engedelmességre is szoktatja növendékeit. Apáczai a következőképpen látja a népiskolák e feladatának jelentőségét az ember későbbi életére nézve: „Valamely politikai közösségben akár vezető, akár alárendelt szerep betöltésére csak olyan emberek lehetnek alkalmasak, akik már kisgyermek korukban, mindjárt az anyatejtől való elválasztás után megszokták, hogy az engedelmesség tejét szívják, alárendelve a kormánypálcát tartó király (ti. az iskolamester) törvényeinek. ”37 Voetius az iskolamesternek való gyermeki engedelmességet hasonlóképpen vonja párhuzamba a felnőtt emberrel, aki képes egy alá-fölérendeltségen alapuló társadalom hasznos tagja lenni, a törvényeknek és a feljebbvalók akaratának eleget tenni: „Illa societas scholastica et puerilis conversatio et sub legibus ludimagistri assuefactio eos praeparat ad formam symbiosios et societatis politicae, sub legum et magistratuum praesidio.” Az írás, az olvasás és a beszéd képessége teszi emberré az embert, különbözteti meg az embert az állattól. Apáczai Csere János a beszéd képességével nem bíró emberekről így vélekedik: „Közelebb állnak a beszélni nem tudó oktalan állatokhoz, mint az igazi emberekhez, akiket csupán gondolkodó és beszélő képességük különböztet meg az állatoktól.”38 A kolozsvári székfoglaló beszéd tehát az emberek közötti gyakori szóbeli érintkezés jelentőségét hangsúlyozza, amely gondolat Voetius értekezésében a következőképpen van megfogalmazva: „Quia homo ut per rationem est homo, sic per sermonem humanum cum aliis hominibus communicat et a brutis externe distinguitur [...] Etiam cum aliis hominibus, praesertim absentibus, scribendo et vicissim ab illis scripta legendo communicare ac 34 „Nisi [...] in barbaricam hominum colluviem et Cyclopicam Societatem degenerare velimus.” 35 „Quia homines ibi formantur ad humanitatem et ad civilem societatem, ne instar hamaxobion et Nomadu, aut barbarorum solivagorum cyclopicos et belluinos mores induant.” 36 „Sed enim ut eos homines barbaros, belluinos et Cyclopicos omittamus.” APÁCZAI, 1981.15. p. 37 „Qui probe expendit eos solos ad Societatem Politicam, vel ineundam vel subeundam aptos esse, qui lacte materno relicto lac illico obedientiae sub legibus [...] (ludimagistri scii.) infantes adhuc bibere insueverunt.” Apáczai, 1981.13. p. 38 „Ostenduntque propius se ab animantia sermonis expertia accedere, quam ad veros homines, ab his sola ratione et oratione discrepantes.” Apáczai, 1981.13. p.
