Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nemes Gábor: Elszalasztott lehetőségek. VII. Kelemen pápa és II. Lajos országainak belpolitikája (1523-1526)

18

Egyháztörténeti Szemle XV/4 (2014)

hiúsulhatott meg,9<* Szálkái pedig nagyrészt Burgio kedvezőtlen jelentéseinek következtében nem lett soha kardinális.* 95

Szálkái esetében - bár bizonyosan közrejátszottak a személyét rossz színben feltüntető nunciusi levelek - a kép azért összetettebb. VII. Kelemen pápa ugyanis trónra lépésétől csaknem négy éven keresztül, 1527. május 3-ig nem kreált egyetlen bíborost sem,96 pedig ez ideig nyolc kardinális hunyt el.9? Az általunk vizsgált időszakban (1523-1526) hiába volt tizenöt presbiter, valamint hat diakónus bíborosi cím üresedésben, valamint kilenc kommendában, az 1525. és 1526. év fordulóján lévő harmincöt bíboros - ebből nyolc az Alpokon túlról — messze meghaladta a konstanzi zsinat által megszabott huszonnégy főt.98 99 A létszám korlátozását elrendelő rendelkezésen kívül - melyet szinte sohasem tartottak be - a konstanzi zsinatnak volt egy olyan szabálya is, amely esetlegesen Szálkáinak kedvezhetett volna: abban az esetben túl lehet lépni e limitet, ha olyan náció képviselőjére esik a választás, amelynek nincs még képviselője a bíborosi kollégiumban."

Tusor Péter felvetése szerint VII. Kelemen pápa január 5-i brévéje „az egyre mohóbb államok jelölési »jogának« - halovány és átmeneti - kétségbe vonásáról” tanúskodik.100 Tehát - bár a kérdés alaposabb vizsgálatot igényel - Szálkái elmaradt bíborosi kinevezése mögött nem csak Burgio elmarasztaló jelentései vagy a hatalmában és tekintélyében megfakult ma9-t 1523. február 15. Andrea dal Burgo levele Ferdinánd főherceghez, amelyben arról írt, hogy Szatmári bíborossá kreálása késik, Id.: C. TÓTH, 2010.173. p., n. 159.

95 tusor, 2005.49. p.

96 Eubel, CONRAD: Hierarchia Catholica Medii Aevi sive Summorum Pontificum S.R.E. Cardinalium, Ecclesiarum Antistitum Series. I—III. Miinster, 1910-1914. (2. kiad.) (továbbiakban: EUBEL, 1910-1914.) III. 19. p.

97 Achille Grassi: 1523. november 22. - Eubel, 1910-1914. III. 12. p.; Bernardino López de Carvajal: 1523. december 16. - Uo. II. 22. p.; Francesco Soderini: 1524. május 17. - Uo. III. 8. p.; Niccolö Fieschi: 1524. június 14. - Uo.; Marco Comaro: 1524. július 24. - Uo. II. 24. p.; Giovanni Battista Pallavicini: 1524. augusztus 13. - Uo. III. 15. p.; Guillén Ramón de Vieh y de Valterra: 1525. július 27. - Uo. III. 17. p.; Sigismondo Gonzaga: 1525. október 3. - Uo. III. 11. p.

9® Alessandro Farnese, Giovanni Piccolomini, Francois Guillaume de Castelnau de Clermont-Lodeve, Lorenzo Pucci, Antonio Maria Ciocchi del Monte, Pietro Accolti, Lorenzo Campeggio, Giovanni Domenico de Cupis, Thomas Wolsey, Scaramuccia Trivulzio, Domenico Giacobazzi, Eberhard von der Mark, Willem van Enckenvort, Pompeo Colonna, Silvio Passerini, Cristoforo Numai O.Min., Francesco Armellini de’ Medici, Egidio de Viterbo O.E.SA, Bonifacio Ferreri, Paolo Emilio Cesi, Ferdinando Ponzetti, Albrecht von Brandenburg, Andrea della Valle, Louis de Bourbon de Vendöme, Tommaso de Vio O.P., Agostino Trivulzio, Ercole Rangoni, Matthäus Lang von Wellenburg, Giovanni Salviati, Franciotto Orsini, Innocenzo Cibo, Alessandro Cesarini, Jean de Lorraine, Francesco Pisani, Niccolö Ridolfi. - Eubel, 1910—1914. II—III. passim.; Tusor—Nemes, 2011. xvii. p.

99 TUSOR PÉTER: a magyar koronabíborosi és bíboros protektori „intézmény” kialakulása és elhalása a XV—XVI. században. In: Várak, templomok, ispotályok. Tanulmányok a magyar középkorról. Szerk.: Neumann Tibor. Bp.-Piliscsaba, 2004. 291-310. p., 293. p.; Tusor, 2005.19-20. p.

100 Tusor, 2005.49-50. p.