Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nemes Gábor: Elszalasztott lehetőségek. VII. Kelemen pápa és II. Lajos országainak belpolitikája (1523-1526)
6 Egyháztörténeti Szemle XV/4 (2014) Annak, hogy az 1520-as évek elején a kérdés ismét napirendre került, két tényező volt az oka: az egyik a kelyheseknél radikálisabb cseh testvérek tanainak gyors terjedése, a másik pedig a magyar királyi pár rövid csehországi tartózkodása.17 A kelyhesektől Podjebrád György ideje alatt - elsősorban Petr Chelcicky és Jan Rokycana, a híres huszita unokaöccsének, Gregor testvérnek hatására - fokozatosan kivált egy radikálisabb felekezet, az ún. cseh testvérek. Üldözőik az apostoli szegénységben élő, főleg betegápolással foglalkozó begárdokról - akiket V. Kelemen pápa 1311-ben a Vienne-i zsinaton eretneknek nyilvánított - gúnyosan „pigárdoknak” vagy „pikárdoknak” nevezték őket. Céljuk az volt, hogy visszatérjenek az evangéliumi ősegyházhoz, életüket a „Hegyi beszéd” tanítása köré szervezték. Elutasították a táboriták és a valdensek erőszakosságát, híveik tartózkodtak a katonáskodástól és kezdetben a hivatalviseléstől is. Külső és belső konszolidációjuk Prágai Lukácshoz köthető, aki a kis, zárt közösségeket összefogta („unitas fratrum”), a lelkipásztorokat hierarchiába szervezte, átalakította az istentiszteleteket és megírta az első katekizmust.18 Luther Márton - aki ugyan a pikárdokat kezdetben primitívnek tartotta - és a testvérek között 1519/1520 körül kölcsönös, évtizedekig tartó szimpátia alakult ki, amely nagy riadalmat okozott az eretnekség terjedésétől tartók között. Attól féltek ugyanis, hogy kisebb teológiai nézeteltéréseik - pl. a szentségek száma, Krisztus jelenléte az Eucharisztiában stb. - rendezése után a rokonszenv esetleg az együttműködés bizonyos formájához, végső 17 Ezekről ld.: BŰ2EK, VÁCLAV: Saját országában idegen. Jagelló Lajos és Habsburg Mária csehországi tartózkodása 1522-1523 fordulóján. In: Habsburg Mária, Mohács özvegye. A királyné és udvara, 1521-1531. Szerk.: Réthelyi Orsolya - F. Romhányi Beatrix - Spekner Enikő - Végh András. Bp., 2005. 57-61. p. (továbbiakban: BŰÉEK, 2005.); C. TÓTH NORBERT: A királyi pár Csehországban, 1522-1523. In: „Köztes- Európa” vonzásában. Ünnepi tanulmányok Font Márta tiszteletére. Szerk.: Bagi Dániel - Fedeles Tamás - Kiss Gergely. Pécs, 2012. 83-95. P- (továbbiakban: C. Tóth, 2012.) 18 A felekezet kialakulásáról: Gindely, Anton: Böhmen und Mähren im Zeitalter der Reformation. I. Geschichte der Böhmischen Brüder. Erster Band. Leipzig-Prag— Wien, 1857. (továbbiakban: Gindely, 1857.) 3-76. p.; Peschke, Erhard: Kirche und Welt in der Theologie der Böhmische Brüder. Vom Mittelalter zur Reformation. Berlin, 1981. (továbbiakban: Peschke, 1981.) 63-146. p. Prágai Lukácsról és a felekezet konszolidációjáról: Gindely, 1857. 79-202. p.; Peschke, Erhard: Böhmischen Brüder im Urteil ihrer Zeit. Zieglers, Dungersheims und Luthers Kritik an der Brüderunität. (Arbeiten zur Theologie I/17.) Stuttgart, 1964.15-27 p.; Peschke, 1981. 146-172. p. A felekezet teológiájáról: JESCHKE, Josef B. - DOBIÁS, FrantiSek M.: Unitas fratrum. Zwei Beiträge aus der tschechischen Brüderunität. (Aufsätze und Verträge zur Theologie und Religionswissenschaft 12.) Berlin, i960. - Lorenzo Orio velencei követ jelentése (1523) szerint „majdnem mindenki gyónás nélkül áldozik, még a kicsi gyerekek is megáldoznak. Nem akarnak püspököket, [...] nagyon sok dolgot nem hisznek, amit mi hiszünk.” Titkára, Francesco Massaro jelentése jóval terjedelmesebb, de hemzseg a félreértésektől (pl. Picardiából jöttek, alapítójukat Adómnak hívják [ti. adamiták], a kelyhesek is a pikárd szekták egyike stb.), ld.: Balogh István: Velencei diplomaták Magyarországról (1500-1526). Szeged, 1929. xl., liii. p.
