Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - RECENZIÓK - Eperjesi Zoltán - Hornyák Máté János: Arndt, Agnes: Rote Bürger. Eine Milieu- und Beziehungsgeschichte linker Dissidenz in Polen
124 Egyháztörténeti Szemle XV/3 (2014) kulásának tanulmányozásában. A hatékony háttértanulmányok és a kollektív életrajzok segítségével jól kidomborodnak az eszme- és társadalomtörténeti minták. A különleges lengyel metszéspontok tanulmányozása mindenképpen érdekes tényfeltárást eredményez kelet-közép-európai viszonylatban. Jól felismerhető, hogy a hatékonyan alkalmazott adatfeldolgozási módszerekkel és az eredeti narratívák bemutatásával a történész egyértelmű következtetésekkel, illetve meglátásokkal jutalmazza az olvasót. A szerző Lengyelország viszonylatában működőképesnek gondolja Samuel Moynnak a globális emberi jogi diskurzus kialakulásával kapcsolatos elméleteit. Ez főleg az 1968 utáni időszakra érvényes, miután az ellenzékiség fokozatosan felhagy az utópisztikus gondolatokkal. A mű gazdag forrásanyagra és bő szakirodalmi adattárra épül.8 Arndt nem a lengyel ellenzékiség hiánytalan előtörténetének a feltárását tűzte ki célul, ellenben a kétségtelenül kulcsfontosságú, varsói, baloldali disszidensek előfutárszerepét nem körvonalazza eléggé. Az érhető, hogy a baloldali értelmiségiek szellemi nyitásáról és útkereséséről van szó, de nem teljesen tisztázott, hogy a tanulmányozott személyeket pontosabban mi kötötte össze, és mi választotta el a párhuzamosan kialakulóban lévő jobboldali eszméktől. A szerző nem foglalkozik a fontos vidéki szellemi központok (Krakkó, Gdansk, Lublin) kisugárzásával, sőt olyan meghatározó személyekről sem emlékezik meg, mint Jaroslaw Kaczynski, Leszek Moczulski, Aleksander Hall vagy Andrzej Czuma. Mindez azt bizonyítja, hogy Arndt túlságosan is kizárólag az általa kiválasztott hősökre összpontosít. A végkövetkeztetésben kritikusan megjegyzi, hogy a könyvben bemutatott személyiségek baloldali polgári-értelmiségi irányultságuk miatt nem voltak hajlandóak 1989- ben a régi vezetőket egyenes módon bírálni, sőt mi több, eltűrték őket a politikában is. (ism.: Eperjesi Zoltán - Hornyák Máté János) A monográfia végén külön részt kapnak a Rövidítések (233. p.), a Forrás- és szakirodalomtár (233. p.) és a Névmutató. (285. p.)
