Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - DOKUMENTUMOK - Tóth Krisztina: A káptalanok 1936-os értekezletének tanulságai
A káptalanok 1936-os értekezletének tanulságai 73 jutott javadalomhoz miniszteri biztos minőségben szakelőadót küldött ki, aki szanálási tervet készített. Ebben rögzítette a pénzügyi helyzet rendezésének mikéntjét, a mező- és erdőgazdálkodás követendő módját, valamint költségvetési tervet is készített, amelyben a javadalmi szükségleteket a jövedelemhez igazította, érintetlenül hagyva a kegyúri és kulturális kötelezettségeket, továbbá elrendelte a pontos zárszámadások készítését. A miniszter ahol szükségesnek tartotta kölcsön felvételét, ingatlanok eladását is engedélyezhette, de ez esetben kötelezte a javadalmasokat arra, hogy az eladási árat térítsék vissza - 30-40 évi amortizációval - részletekben a törzstőkének.8 * Az eljárás hátterét a 479/1890. sz. vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet adta, amely szerint, ha a vallás- és közoktatásügyi miniszter észrevette, hogy valamely javadalomban nem tartották be az általános rendeleteket, és nem igazodtak a vonatkozó rendeletben megfogalmazott normákhoz, akkor kiküldhette egy római katolikus vallásé hivatalnokát miniszteri biztosként a javadalomba. Erről a javadalmast és a káptalant is köteles volt értesíteni, amelyek delegálták saját képviselőiket, akikkel együtt a szakközegek bejárták és felmérték a javadalmat. Káptalan esetében nyilvánvalóan csak a káptalani kiküldöttel. Ennek végeztével a miniszteri biztos jelentést és esetleg javaslatot tett a vallás- és közoktatásügyi miniszternek.? Ez még nem jelentette automatikusan, hogy a javadalmas vagyonrendezésre szorult - például a szombathelyi székeskáptalan törzsvagyoni beruházásainak átvételére és a kapcsolódó kérdések rendezésére is kiküldte 1933-ban a minisztérium szakembereit, a káptalani javadalom mégsem került szanálás alá10 -, viszont ha súlyos eladósodást talált, akkor útmutatása szerint megindulhatott a javadalom rendbehozatala, az okszerű gazdálkodás előmozdítása, a jövedelmezőség fokozása. Az utóbbiakra valamennyi káptalan esetében szükség volt. Megvalósítása érdekében be kellett ruházni, de kellő forgótőke hiányában ez meglehetősen nehéz feladatnak bizonyult. Ezért több káptalan bel-vagy többnyire külföldi kölcsönből, valamint a rendelkezésre álló törzstőkéből ruházott be a javadalmi birtokokon. A törzstőke visszatérítési kötelezettség nélkül csak ingatlan vételére, az épületeladás révén befolyt készpénz is csak épületvásárlásra volt felhasználható.11 Ha egyéb élő és holt felszerelésbe fektet8 Uo., 18-19. A részleteket a javadalmasok folyó jövedelméből kellett fedezni. ? Petrovay, 1941. 940. p.; A vallás- és közoktatásügyi miniszter 479. ein. számú rendeleté. In: Magyarországi Rendeletek Tára, 1890. 206-210. p. 10 Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár, Káptalani Iratok (továbbiakban: SzEL. KI.) i/t934- A miniszteri biztos a kiküldött szakemberekkel a látottakból és az átvizsgált számadásokból a következő megállapításra jutott: „...a Székeskáptalan által eszközölt befektetések mind hasznos beruházások, melyek nélkül az egész mezőgazdasági üzem összeomlott volna. A még kellő időben létesített beruházásokkal a mérsékelten értékes birtokok újból hasznot hajtőkké váltak s bár szerényen, de biztosítják a Székeskáptalan megélhetését.” 11 PL. Cat D/C 3303/1936 ad 675/1937 ad 4377/1943. Madarász István - a vallás- és közoktatásügyi minisztérium I. ügyosztályának vezetője - 1936. október 2-án Serédi Jusztiniánnak írt levele. Ld. még: Petrovay, 1941. 932. p.
