Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nemes István: Az 1841. évi vármegyei vegyes házassági tiltakozási mozgalom erdélyi dokumentumai
38 Egyháztörténeti Szemle XV/1 (2014) hosszú ideig megoszlottak a vélemények, emiatt Róma diszpenzáció mellett eltűrte a vegyes házasságok e gyakorlatát egészen addig, amíg az újabb időkben a tanítás el nem dőlt. A pápa rendeletét be nem tartani már azért sem logikus, mert az nem ütközött a hazai törvényekbe. Ezek ugyanis a házasság szertartását nem szabályozzák. De nem is tehetik, mert az érvényes kánonok értelmében a püspökök hatáskörébe tartozott rendelkezni efölött.62 * 64 * A körlevéllel azért sem követett el törvénysértést, mert megtiltotta benne papjainak a reverzális levelek követelését: csak a házastársak magánakarata felőli érdeklődést adta parancsba. Megtiltotta az erőszakoskodást és a hívek házassági kérdésekről való oktatását is azért rendelte el, hogy megóvja őket az esetleges boldogtalan frigyek szerencsétlenségétől. Azokat a rendeleteket sem sértette meg, amelyek a házasság akadályozását tiltották, ugyanis a papságnak utasítást adott, hogy az asszisztencia megtagadása esetén világosítsák fel a házasfeleket, hogy a megkötött házasság érvényes.66 A Kolozs megye feliratában és jegyzőkönyvében foglalt törvények megsértésének vádját visszautasította. Nem bűnös egyikben sem. Papjai királyi rendelet alapján esketik a katolikus-protestáns vegyes házasokat, és nincs olyan törvény, amely előírná, hogy a katolikus rendek egyetértésével kellene reformálnia külső, egyházszervezetet és liturgiát illető kérdésekben. A katolikus püspökséget helyreállító 44/1791. törvénycikk ugyanis törölte a katolikusokra vonatkozó összes korlátozó törvényt. így a már idézett approbatális cikkely a püspök szerint nem vonatkozik a katolikus egyházra. Az 1791. évi törvényjavaslatot pedig, amely a katolikus egyház belső ügyeit a katolikus Státusra, a püspökre és a Catholica Commissióra bízta volna, a császár nem szentesítette, azaz az egyházi belügyek megmaradtak a püspök hatalmában.6« A szentségek kiszolgáltatásának kérdése pedig olyan prerogatíva, amely a püspököt illeti. Ha a császár szentesítette volna e törvényt, az megszűntette volna a katolikus egyházat, ugyanis a hierarchia alárendelése a világi rendeknek annak eltörlését jelentette volna egyben.66 Az approbatális elv, amelyet az említett cikkelyben alkalmaztak a rendek 1791-ben, megmutatta tehát belső ellentmondásait: a katolikus egyház - szervezeténél és alkotmányánál fogva ellenállt minden olyan kísérletnek, amely belenyúlva felépítésébe protestáns mintára alakította volna át. A vallási egyenlőség kérdésére térve a püspök szerint annak értelme az, hogy a társadalmi előmenetel és polgári jogok szempontjából senki se szenvedjen hátrányos megkülönböztetést, a vallást pedig ki-ki saját hite tanítása és egyháza szervezete szerint egyenlő szabadsággal gyakorolhassa: ez az 53/1791. törvénycikk valódi értelme. A vegyes házassági ügy nem hitbeli, hanem csak szertartásbeli változást jelent: az egyház Szent Páltól fogva ugyanis helytelenítette a vegyes házasságokat, s a református egyház is ebben a szellemben tanít. Kovács Miklós itt Melotai István 1755. évi agendáját idézte, amely szerint vegyes házasságot csak akkor lehet tisztességesen megkötni, ha a másik fél meg62 Uo., 11. p. 63 Uo., 12-14. P64 Uo., 14-15. p. 6= Uo., 15. p.