Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Klestenitz Tibor: A pártpolitika a dualizmus korának katolikus nagygyűlésein
54 Egyháztörténeti Szemle XV/3 (2014) szociáldemokraták ellenőrzése alatt álltak.71 Pelczéder arról beszélt, hogy a „klerikálisok” nem fogják tudni elragadni tőlük a köztereket: „Az utca fogja megvívni a csatát, amelyre ellenségeink kényszerítenek bennünket! Az utcán szerezzük meg a jogokat és azok segítségével meg fogjuk teremteni az emberi boldogságot, a fejlődést, a haladást, a testvériséget!”72 73 74 * 76 77 A nagygyűlés tagjai a megnyitó után elindultak az Andrássy úton. Itt a Népszava szerint mintegy 12-15 ezer, a katolikusok szerint 4-500 munkás jelent meg, akiket a rendőrség 60 gyalogossal és 18 lovassal várt. A szociáldemokraták a Marseillaise-t énekelték, illetve a „Le a csuhásokkal!”, „Éljen az általános, titkos választójog!” jelszavakat kiabálták.78 Az esemény botrányba fulladt: a rendőrség rohamot indított, aminek rengeteg személyi sérülés és 24 fő őrizetbe vétele lett a következménye.74 A botrány közvetlenül érzékelhetővé tette a nagygyűlés résztvevőinek a társadalmi feszültségeket - a megnyitót tartó Mailáth József már arról beszélt, hogy a jövő a „vörös” és a „fehér” politikai tábor küzdelmét fogja elhozni.75 Ez, illetve általában a kormány iránti bizalom fogyatkozása arra indított egyeseket, hogy a koalíció utáni korszak kérdéseivel foglalkozzanak. Ez leginkább a Nyitra megyei politikus, Jánoky-Madocsányi Gyula szavaiból érződik. Arra figyelmeztetett, hogy az állam - a szerinte uralkodó korfelfogással szemben - nem omnipontens, sok feladatra, például az iskolai nevelés megszervezésére, nem alkalmas. A fokozódó centralizáció miatt ráadásul a polgárok nem kapnak bepillantást a közügyekbe, ami akadályozza a polgári erények kifejlődését. Mindez „megbénítja vagy meg is semmisíti a különféle szociális egyesüléseket, melyek az egyéneket testi vagy lelki szükségleteik kielégítésére összekötik”. Madocsányi szerint ez nem kívánatos, mert veszélyezteti az egyház szabadságát is, noha a szabad egyház az állam érdekeit is jobban szolgálja, mert például nagyobb esélyt nyújt jó püspökök kiválasztására.?6 Ez a gondolatmenet arra utal, hogy a katolikusok növekvő ellenérzésekkel tekintettek a koalícióra, amiben többek között a választójog kérdése is szerepet játszott - a Néppárt állítólag Andrássy plurális választójogának támogatását a katolikus autonómia bevezetéséhez kívánta kötni.?? Még komolyabb jelét adta a kiábrándulásnak Zichy Nándor, aki szerint ugyan sok jóakarat volt tetten érhető a kabinet munkájában, „de a tettek mezején ugyancsak keveset láttunk.”?8 A néppártiak a kiábrándulás jeleként értékelték az is, hogy a nagygyűlésen az 71 Freifeld, Alice: Nationalism and the Crowd in Liberal Hungary, 1848-1914. Washington D. C., 2000. 286. p. 72 Népszava, 1908. szeptember 15. 3-4. p. (Kiemelés az eredetiben.) 73 Alkotmány, 1908. szeptember 14. 6. p., Népszava, 1908. szeptember 15.10. p. 74 A Pester Lloyd szerint a rendőrség meg akarta mutatni, hogy képes megvédeni a felvonulást, ezért túlreagálta a fenyegetést. Pester Lloyd, 1908. szeptember 14. p. 73 Alkotmány, 1907. augusztus 28.15. p. 76 Alkotmány, 1908. szeptember 15.17-18. p. 77 Szalai, 2003. 78. p. Elképzelhető, hogy a szónok további feszültségforrásokra is reagált. A Néppárt egy pletyka szerint ekkoriban Prohászkát szerette volna nagyváradi püspökké kineveztetni, a függetlenségiek viszont Lévay Mihály abonyi plébánost támogatták, mivel nem akarták, hogy a gazdag püspökség fölös jövedelmei a Néppártot erősítsék. Népszava, 1908. szeptember 16. 2. p. 78 Alkotmány, 1908. szeptember 15.11.10. p.
